Századok – 1934
Történeti irodalom - Wellmann Imre: A gödöllői Grassalkovich-uradalom gazdálkodása; különös tekintettel az 1770–1815. esztendőkre. Ism.: Szabó István 432
TÖRTÉNETI IRODALOM. 433 birtokos-családok szép számmal s aránylag még hozzáférhető rendben fenntartott levéltáraiban jut monografikus mezőgazdaságtörténeti forrásanyaghoz, az elgondolásnak mindenekelőtt elvi gyökerei vannak. A rendi nagybirtok szervezetében a jobbágyság fontos szerepet játszik, benne tehát két oly társadalmi elem — nagybirtokos és jobbágy — gazdálkodását vehetjük szemügyre, amely a múltban az ország mezőgazdasági életében döntő túlsúlyban volt. A nagyszámú kisnemesség e téren egy kategóriába fogható a jobbágysággal, a nagybirtokok mellett tehát még az alföldi mezővárosok s a már jóval kisebb gazdaságtörténeti jelentőségű középbirtokok azok a társadalmi tényezők, amelyek a mezőgazdaságban eltérő életformát fejezhetnek ki. Alföldi mezővárosaink is tömegesen csak a XVIII. században jutnak nagyobb jelentőségre. A török hódoltság alatt csak néhány helyen folyik állandó, de annál egyénibb formákat létrehozó élet s szerencse, hogy a két nagy s egymástól már akkor eltérő típust képviselő alföldi mezőváros, Debrecen és Kecskemét levéltáraiban a hódoltság korából a birtokpolitikára és gazdálkodásra egyformán értékes, de eddig alig megbolygatott forrásanyag maradt reánk. A magyar mezőgazdaság történelmi szintézisében e külön táj- és fajtípusok is szóhoz fognak jutni, a szintézis pilléreit mégis a nagybirtok és jobbágysága fogja szolgáltatni. Ezekkel a szempontokkal kell fogadnunk a Domanovszkvmonografiák egy-egy újabb kötetét, melyek között W.-é a török hódoltságból szinte pusztán visszakerülő Alföldön föltámasztott nagybirtok típusát képviseli. A gödöllői Grassalkovich-uradalom egyben arra is példa, hogy a birtokos egyénisége mennyire magában hordozza a föld sorsát. W. szinte drámai mozgalmassággal írja le az uradalom életének, megteremtésétől elpusztulásáig csupán három birtokos-nemzedék alatt gyorsan lepergő folyamatát. A birtokszerző Grassalkovich Antal megragadó, erős egyéniség, kiváló gyakorlati ember és született jó gazda volt, aki az elpusztult hódoltsági földön 24 évi szívós munkával összegyűjtötte és felvirágoztatta a gödöllői uradalmat. Fiából már hiányzott a gyakorlati érzék és a földhöz való ragaszkodás, külföldön a fényűzésnek élt. A földtől, a néptől, a patriarchális hazai élettől való elszakadás s a költekezés és adóssággyüjtés továbbfolyt és betetőződött az unoka életében, az ő kezén a birtokszerző nagyapa óriási vagyona teljesen megsemmisült. A szerző különös gondot fordít arra, hogy az apa, fiú és unoka elütő egyéniségeinek az uradalom vezetésében és állapotában kifejezésre jutó hatásait kielemezze és pontosan lemérje. Az alapviszonyokat, melyekben e hatásokat keresi, alapos közgazdasági iskolázottságra valló biztonsággal vonja meg a termelés tényezői, a föld, munka és tőke között. Leírja a hódoltság alól felszabadult terület gazdaságföldrajzi állapotát, fokozatosan gyarapodó településeit, a földesúri telepítéseket, a lakosság ebből eredő nemzetiségi keveredését s a föld kihasználásának módjait. Jellemzi a birtokszerző Grassalkovich Antalnak a jobbágyok elő-Századok, 1934. IX-X. 28
