Századok – 1934

Történeti irodalom - Wellmann Imre: A gödöllői Grassalkovich-uradalom gazdálkodása; különös tekintettel az 1770–1815. esztendőkre. Ism.: Szabó István 432

434 TÖRTÉN hJTI IRODALOM. menetelét biztosító patriarchális rendszerét, mely akaratlanul is serkentőleg hatott a jobbágyfaluk közösségi szellemének fejlődésére. A patriarchalizmust az úrbérrendezés bontotta meg ; ennek végrehajtását és eredményeit világosan adja elő W. s megállapítja, hogy az úrbérrendezés a gödöllői jobbágyoknak inkább kedvezőtlenebb, mint kedvezőbb helyzetet teremtett. Hangsúlyoznunk kell, hogy W. eredményét nem szabad általánosítani, minthogy az ország más részein, ahol a jobbágy tavasztól őszig az egész mezőgazdasági időszakot robotban töltötte, a jogok és kötelességek egyensúlyba hozása bizonyára áldásos volt. A munkaerő, különösen a jobbágyrobot és a termelési eredmény viszonyáról, valamint a jobbágyság társadalmi rétegeződéséről szintén jó magyarázatot kapunk, egyébként a továbbiakban a munka a már megszokott szerkezetben az aránylag csekély allodiumot, az uradalom szervezetét, földművelését, állattenyésztését s az egész gazdálkodás jövedelmezőségét írja le, a végeredményeket összefoglaló szöveget külön táblázatsorral egészítve ki. A gazdag levéltári és irodalmi forráson felépített munka harmonikus, kiegyensúlyozott egész, melyben a nagybirtok gazdasági életének minden jelensége helyes megvilágításba és megfelelő helyére került. A szerző ismeri a kor gazdasági eszméit és társadalmi erőit s ígv megfigyeléseinek kellő távlatot ad. Ezek a megfigyelések általában véglegeseknek látszanak s így alkalmasak további ráépítések vállalására. Az izmos írói egyéniség kibontakozását ígérő munkában a nagybirtok történeti monográfiája, véleményünk szerint, elérte a fejlődés normális lehetőségeinek határát. Az olvasó élvezni fogja W. pompás, erőteljes, de sohasem szélsőséges impresszionista írói nyelvét is. Ez éppúgy nem mindennapos jelenség, mint a mezőgazdaság történész gyakorlati mezőgazdasági ismerete, bár lesznek, akiknek figyelmét nem fogja elkerülni, hogy W. sem annyira az életből, a természetből, mint inkább elméletből szerezte ezeket az ismereteket s éppen ezért itt-ott tévedéseket, elírásokat fognak észrevenni. Igazolásunkra példaként idézzük azt a megállapítását, hogy „a háromnyomású gazdálkodás elhanyagolta a trágyázást, aminek bizonyára oka volt az is, hogy a gabona nem termett jól (t. i. megdőlt) a frissen trágyázott földben". A valóság az, hogy a gabona nagyon is jól termett, mert éppen a kövér, zsíros földön szokott megdőlni. Ebből pedig arra lehet következtetni, hogy a századokig pihent alföldi talajban még mindig sok volt a természetes táperő. Az is fel fog tűnni, hogy a szerző indokolatlanul is a mezőgazdaság maximális teljesítményeihez méri a gödöllői gazdálkodást. A rendszeres trágyázás, a takarmánynövények és más termesztmények termelésének hiánya, az ugarhagyás, egyodalú kritikára indítják, mintha nagyon is a mai elméletek hatása alá került volna. Míg például sok volt a föld, a legelőnek is felhasznált s a pihenten kevés trágyával is jól termő ugar racionális, tehát a természetes erő súlyával érvényesülő elv volt, miként a termelés differenciáltságának hiánya sem szükségképen a magyar