Századok – 1934

Értekezések - RÉVÉSZ IMRE: Szempontok a magyar „kálvinizmus” eredetének vizsgálatához 257

SZEMPONTOK A MAGYAK „KÁLVINIZMUS" EREDETÉHEZ. 269 támogatott kiváltságos régi politikai és egyházi szervezet — meg nem lett volna, akkor a hazai németség a helvét eszmék rohamának valószínűleg nem tudott volna oly tömören ellenállani, amikép tényleg ellenállott. És akkor nemcsak kivétel számba ment volna a Dávid Ferenc és a Heltai Gáspár esete, akik nem azért váltak ki a hitvalláscseréjükkel párhuzamosan a német népi és nyelvi közösségükből is, mintha a helvét hit önmagában valami „magyarabb" vallás lett volna, mint a lutheri, hanem azért, mert nyelvi és faji szempontoktól független, tisztára csak az egyéni üdvszomjtól és igazságkereséstől motivált hitvalláscseréjük következtében a lutheri alapon egyházilag és politikailag szigorúan összezárkózó népük körében nem érezhették többé otthon magukat.1 A színmagyarságnál viszont épp ez a lutheránizmushoz odarögzítő gát hiányzott. Az ő körében tehát, több évtizeden keresztül szabadon versenyezhettek egymással a protestáns fő- és mellékirányok. S hogy ezek közül a küzdőtéren végre is a református irány maradt győztesen és szervezkedett meg maradandó hatással, annak éppen nem a „kálvinizmus" nemnémet volta a magyarázata, hanem a helvét irány roppantul erőteljes propagatív lendülete, a gyakorlati egyházreformban nagyobb radikálizmusa, hatalmas földesuraknak és a rohamosan növekvő tekintélyű debreceni municipiumnak melléje állása és a hódoltságon kívüli országrész egész keleti felét politikai vonzata alatt tartó Erdélyben túlnyomó politikai befolyáshoz jutása. Ha — természetesen mindig a vallási meggyőződés elsődleges ereje mellett — nincsenek ott ezek a hatalmas, bár másodlagos előmozdító tényezők, akkor a református iránynak a magyarság között is minden bizonnyal sokkal tartósabb és kimenetelében kétségesebb viaskodása lett volna versenytársaival : a lutheránizmussal, (melyről soha sem szabad elfelejteni, hogy a Dunántúl a színmagyarság egy része közt is máig maradandó hatással hódított),2 valamint az anabaptizmussal és az antitrinitárizmussal, mely utóbbi kettő a keleti részeken sokszorosan összeszövődve is jelentkezett. Ha összehasonlítjuk a magyar reformáció törté-1 Erre nézve 1. Teutsch, Fr. : Geschichte der evangelischen Kirche in Siebenbürgen I—II. 1921—22. Bruckner Gy. : A reformáció és ellenreformáció története a Szepességen, I. 1922. Ugyanő : Az 1530. évi augsburgi birodalmi gyűlés. A C'onfessio Augustana és magyarországi variansai (Emlékkönyv az ág. hitvallás négyszázados évford. ünnepére) 1930. (Németül is.) Schullerus, A. : Die Augustana in Siebenbürgen. Archiv d. Vereins f. siebenb. Landeskunde. 1925. 2 Payr S. : A dunántúli evangélikus egyházkerület története. I. 1924.