Századok – 1934

Értekezések - RÉVÉSZ IMRE: Szempontok a magyar „kálvinizmus” eredetének vizsgálatához 257

270 RÉVÉSZ IMRE. netét a lengyelével,1

ahol épp ugyanezekben a döntő 50—60-as években nagyjából ugyanezek az irányok küzdöttek egymással : akkor látjuk igazán, mekkora helyzeti előnyt jelentett a magyar reformációra s közelebbről a helvét irányra nézve, hogy a keleti magyar államterület kormánya protestáns kezekbe, vagy legalább is túlnyomóan protestáns és pedig végtére is református befolyás alá került s hogy a római katholikus magyar főpapság politikai, társadalmi és gazdasági erejét a Mohács utáni évtizedek még ott is megroppantották, ahol teljesen fel nem őrölték — amíg Lengyelországban, a sok tekintetben a magyarországiakhoz hasonló kedvező körülmények (pl. erős nagyföldesúri támogatás) mellett az államhatalom soha protestánssá nem lett, sőt még csak döntően protestáns befolyás alá sem került, a főpapság politikai stb. súlya pedig érintetlen maradt. Ezért tudott az ellenreformáció a lengyel protestantizmussal sokkal alaposabban elkészülni, mint a magyarral. De ezért van az is, hogy Lengyelországban, az antitrinitárizmus teljes kiirtását nem számítva, legjobban a református egyházi életet sikerült összetörni, (pedig akadtak történetírók, akik a lengyel szabadság- és alkotmányszeretetet is éppúgy összefüggésbe hozták a „kálvinizmus" népszerűvé válásával, mint mások a magyart !)2 amíg a lutheránizmus az ott is erős német városi polgárságra támaszkodva, aránylag sokkal jobban tartotta magát romjaiban is — Magyarországon viszont legnagyobb és politikailag is legjobban kiépített ellenálló erőt éppen a helvét irány tudott a római katholikus restaurációval szemben kifejteni. Mindebből azt hiszem, helyesen következtetem azt, hogy a magyar református keresztyénség eredetének vizsgálatánál s gyors és erős meggyökerezésének magyarázatánál a nyelvi és a vele összefüggő nemzetiségi tényezőt legföljebb csak abban a negatív alakban fogadhatjuk el, hogy a hazai németség és a lutheránizmus között a tisztán vallásin kívül faji és kultúrális közösség és vonzás is állt fenn, bizonyos, még a reformációt megelőző politikai és egyházi szervezettől támogatva — amíg a magyarságra nézve ilyen, a vallásin túlmenő kapcsolódás a lutheránizmushoz nem létezett. 1 Wotschke, Ph. : Geschichte der Reformation in Polen 1911. Völker, K. : Kirchengeschichte Polens 1930. 2 így különösen Loesche, G. : Luther, Melanchthon u. Calvin in Österreich-Ungarn. 1909. 236. 1. Egy részének (a lengyelekre vonatkozónak is) fordítása S. Szabó Józseftől : Kálvin hatása és a kálvinizmus Európa keleti országaiban 1912. Loesche megismétli azt a felfogását „Geschichte des Prot, im vorm. u. im neuen Österreich" c. művében is, 3. kiad. 1930. 485. 1.