Századok – 1934
Értekezések - RÉVÉSZ IMRE: Szempontok a magyar „kálvinizmus” eredetének vizsgálatához 257
SZEMPONTOK A MAGYAR ,,KÁLVINIZMUS" EREDETÉHEZ. 259 kutatásainak értékesítésével arra az eredményre jut, hogy 1. a hazai kálvinizmus nem Wittenbergből származik, csak onnan erősödik meg ; 2. a megerősödésben Melanchthon szerepe és hatása mellett jelentősebb tényező volt a német nyelv nemismerése. Asztalosnak ezekhez a megállapításaihoz és azokat megalapozni igyekvő fejtegetéseihez szeretnék néhány széljegyzetet csatolni, amelyek reménységem szerint a kérdés további vizsgálatához úgy őneki, mint másoknak segítségül lehetnek. 1. A legelső, amit nem lehet elég nyomatékosan hangoztatnom az, hogy magának a „kálvinizmus" szónak a magyarországi reformációtörténetben való használata is kerülendő, mert a szónak megfelelő történelmi fogalom egyáltalában nem fedi minden ponton a református keresztyénségnek azt a konkrét alakját, amely a XVI. század végére Magyarországon kialakult. A kálvinizmus a református keresztyénségnek az a fajtája, amely nemcsak némely fontos teológiai alaptanokban, hanem istentiszteletben, egyházalkotmányban és fegyelemben, politikai magatartásban, társadalmi és gazdasági értékrendszerben is a Kálvin eredeti tanításain, genfi példaadásán s az ő művét legegyenesebben vonalban és legátfogóbb pillantással továbbfejtő francia, angol-skót és németalföldi teológiai tanításon, egyházi gyakorlaton, politikai-szociális eszméken és működésen alapul. Ami a református keresztyénségből nem ebbe az egyenes vonalba és nem ebbe az átfogó koncepcióba esik bele : azt minden további nélkül kálvinizmusnak nevezni állandó fogalomzavarnak a forrása. Mert igaz ugyan, hogy itt lehet CL Z ,JCL potiori fit denominatio" elvére is hivatkozni — amelynek gyakorlati érvényét és heurisztikus hasznosságát kétségbevonni talán szőrszálhasogatásnak látszhat ik — és az is igaz, hogy a német és a németsvájci, a lengyel, a cseh-morva, az északamerikai meg a magyar református keresztyénség, amelyekről itt szó van, Kálvintól szintén döntő teológiai inspirációkat s némely más pontokon is többé-kevésbbé jelentős indításokat kapott. Azonban az is bizonyos, hogy a kálvinizmus ezeket, mint egyetemes történeti áramlat, már nem vonta bele a maga teljes sodrába és nem formálta mindenoldalúlag. Ezért német, északamerikai vagy magyar „kálvinizmusról" beszélni még a mindennapi közhasználatban is, annál inkább a tudományban azzal az állandó veszedelemmel jár, hogy a német, amerikai, magyar református keresztyénség történeti képében olyasmit keresünk, ami benne vagy egyáltalában nincs meg, vagy pedig -— a francia stb. református keresztyénséghez képest — csak nagyon lefokozott mértékben van meg, és hogy olyan magya-17*
