Századok – 1934
Értekezések - RÉVÉSZ IMRE: Szempontok a magyar „kálvinizmus” eredetének vizsgálatához 257
258 RÉVÉSZ IMRE. a „kálvinizmus" mellé állását.1 Ennek a felfogásnak nemcsak az a hibája, hogy bizonyos vallásfelekezeti és világnézeti értékelést akar a maga minden egyoldalúságában történettudományi magyarázó tényezőül alkalmazni — aminek aztán a másik oldalról tökéletesen megfelel a „Regnum Marianum" vallási eszméjének történelmi tanná és történetpolitikai rendszerré kiépítése. Hanem tudományos szempontból még nagyobb hibája az, hogy nem a történeti tények aprólékos és szabatos kutatására és értelmezésére van építve, hanem bizonyos elmosódó körvonalú és százféleképen értelmezhető kedvenc képzetek világából ered. Amíg ezeknek a képzeteknek a helyét el nem foglalja maguknak a tényeknek előítéletmentes vizsgálata s a tények megvilágítására hivatott történelmi alapfogalmaknak lehető legszabatosabb rögzítése : addig nem lehet reménységünk a problémának tudományosan kielégítő megoldásához. Hazai és külföldi irodalmi és egyéb források egész seregét kell a legkülönbözőbb szempontok szerint átvilágítani, a magyarországi és külföldi protestantizmus fejlődésének nagyszámú, eddig figyelembe sem vett érintkezési, illetőleg eltérési pontját kell nagyon türelmesen és aprószeresen megvizsgálni, hogy egykor a magyar református keresztyénség eredetének és gyors népszerűvé válásának kérdésére a tudomány mai színvonalán megállható feleletet adhassunk.2 Ez a helyes célkitűzés vezette Asztalos Miklóst a probléma egyik részletének vizsgálatában.3 Rövidségében is becses és gondolatébresztő dolgozata részben a Pokoly József és a Zoványi Jenő régebbi megállapításainak egybevetésével és továbbfejlesztésével, részben a saját alapos iskolatörténeti 1 Még a Pokoly József különben nagyérdemű s az egyoldalú protestáns felekezeti felfogásnál nem egyszer egyetemesebb történelmi ós szociologiai szemléletre törekvő könyvein is (Az erdélyi református egyház története I—V. 1904—1905. A protestantizmus hatása a magyar állami életre 1910) áthúzódik ez a szemlélet, némileg tompítva. Lásd különösen az Erdélyi Egyháztörténet I. k. 58—59. 1.-n olvasható jegyzetet, amelyben pedig bizonyos régebbi prot. felekezeti kedvenc képzetekkel maga P. is leszámol. 2 Magam számos dolgozatomban mutattam rá a magyarországi protestantizmus történetírásának ezzel a kérdéssel kapcsolatos és egyéb megoldatlan feladataira. Legrendszeresebben : A magyarországi protestantizmus tudományos történetírása. Eredmények és feladatok. Prot. Szemle. 1924. és külön is a debreceni Tisza István Tudományos Társaság értekezései között. 3 A wittenbergi egyetem és a magyarországi kálvinizmus. Kl. a bécsi magyar történeti intézet évkönyvéből 1932. Ezt a dolgozatát kiegészíti s részben megalapozza másik értekezése : A wittenbergi egyetem magyar hallgatóinak nyelvismerete a XVI. században. Egyetemes Pliilologiai Közlöny 1934.
