Századok – 1934

Történeti irodalom - Ligeti; Paul: Der Weg aus dem Chaos. Ism.: Váczy Péter 227

228 TÖRTÉNETI IRODALOM. 22!) telen párhuzamokon, az ismeretek olykor nehezen leplezhető hiányosságán, de el fogja ismerni egyúttal, hogy a gondolatokat a kultúra nemes hite emeli a magasba s hogy minden sorából a nagy, szinte misztikus összefüggések képe csillan elő. A nagy teória, a hullámelmélet megalapozásánál L. abból a megfigyelésből indult ki, hogy a különféle művészeti korok, stílusok egyszer a piktúrához állnak közelebb, máskor éppen ellenkezőleg, mintha a szobrászat vagy az építőművészet szellemét szólaltatnák meg. így beszélünk a barokk „festőiségéről". L. ezt a jelenséget egy rendszer alapjává teszi. Szerinte ugyanis nemcsak művészi korok festőiségéről, építész-attitűdjéről lehet beszélni, hanem ezeknek a koroknak szabályos váltakozásáról is. Példákat idéz, amelyek mind azt bizonyítanák, hogv a szobrászat hegemóniája az építészet korát szokta követni, mint annak beteljesülése, míg a szobrászat kora egy festőileg érző korszakban folytatódik. Megfordítva : a hármas elosztás alapján, az építészet-szobrászat-festészet képletének segítségével, minden korról, így jelenünkről is, könnyen meg lehet állapítani, hogy a láncban, a történet menetében milyen helyet foglal el. A háromtagú menet képlete már L. előtt is megtalálható az irodalomban (pl. F. Knapp würzburgi egyetemi tanár „Die künstlerische Kultur des Abendlandes" című 1922-ben megjelent munkájában). De tagadhatatlan, ezeket a gondolatokat egy történetfilozófiai elmélet alapjává először L. építette ki. L. a háromtagú menet törvényszerűségét a legkülönfélébb kultúrák művészetéből vett adatokkal támogatja, mégis az a benyomásunk, hogy kevesebb adat talán többet bizonyított volna. Az olvasó nem tud hinni abban, hogy ez a sor : építészet-szobrászat-festészet helytálló. Kérdezhetjük, mi jogon állítja a szerző, hogy egy kor művészi alkatát egy-egy képzőművészeti ág alkata fejezi ki. Vannak korok, melyeket se ide, se oda nem lehet elskatulvázni. A gótikánál például nehéz eldöntenünk, hogy lényegét mi adja jobban vissza, a szobrászat-e avagy az építészet. Es ha már minden áron művészi ágakkal jellemezzük a különböző stíluskorokat, akkor ne feledkezzünk meg a többi művészetről sem, a zenéről, az irodalomról, a táncról. (Csak megjegyezzük, következetlen képzőművészeti felosztásában maga a szerző is, hiszen felvesz „zenei" időközöket.) Emlékezzünk csak Böcklin, Feuerbach korára, a történeti festészet gyászos időszakára, amikor irodalmi képzetektől se festő, se zenész nem tudott szabadulni ! Sőt magát a képzőművészetet sem lehetne rendszerezni az egyes képzőművészeti ágak alapján. A képzőművészet történetében más művészeti szempontok, más irányelvek is érvényesültek, mint pusztán képzőművészetiek. L. festői, építészeti kormegjelölései úgy hatnak, mintha a kort csak jelképeznék s nem jellemeznék. Mélyebbre jutunk, ha a művészet különféle irányaiban sajátos, időnként változó ,,Kunstwille"-t veszünk fel. A kort és a kor stílusát a szemléletmód, a kifejezésirány, a művészi lelkület határozza meg, nem