Századok – 1934

Történeti irodalom - Draganu; Nicolae: Românii în veacurile IX–XIV. pe baza toponimie şi a onomasticei. Ism.: Tamás-Treml Lajos 211

220 TÖRTÉNETI IRODALOM. 22!) a középkorban, mint valamivel később is jelentékenyebb számú rumim népesség élt, amely részben kivándorolt, részben pedig a környező délszlávságban olvadt fel. Az, hogy a jelenleg a Dunántúlon feltalálható, az oláh nyelvet állítólag még mindig beszélő néhány család ezeknek a balkáni menekülőknek a leszármazott ja-e, vagy pedig egyéb, a XVII. sz.-i, illetőleg azutáni telepesek folytatója, nincs eldöntve. A magunk részéről teljesen valószínűtlennek tartjuk, hogy a török óta mindmáig fennálló rumun-oláh telepesek, akár szórványosan is, fennmaradhattak volna. D. errevonatkozólag a következőket mondja : ,,Öreg emberek, akik ötven évvel ezelőtt végezték katonai szolgálatukat, mondják, hogy Somogyban, Veszprémban, sőt Pesten (!) is megtörtént, hogy oláh szót hallottak. Végül Emil A. Dandea meséli, hogy 1916-ban, a hajmáskéri fogolytáborban volt mint hadirokkant s így alkalma volt Kaposszentjakabra (Somogy) ellátogatni, ahol nagy csodálatára körülbelül 15 oláh paraszt (!?) családot talált. Nem tudták, hogyan és mikor telepedtek oda, de még beszéltek oláhul. Akinek ideje és módja van, jól tenné, ha megvizsgálná őket. Kívánatos, hogy ezt a kutatást a fentiek alapján minél előbb elvégezzék, mivel így látni fogjuk, hajdani Romknii apusewi&nek (!!), a XV—XVI1. századok folyamán bevándoroltaknak vagy pedig újabb telepesek útódairól van-e szó"1 (156.). Erre csakugyan szükség is volna, mert például a zalamegyei Rád-ról (D.-nál egy pot fi românesti-tel bevezetett helynévsorban szerepel 211. 1.) Pesthy Frigyes 1864-ben készült helységnévtárában ezt olvashatjuk : „Honnan népesíttetett, nem tudni, — lakosai közt több Oláh ésCzigány néven találtatnak" (LXL, 198.). A veszprémmegyei Adás-Tevel határában pedig egy Czigány-gödör nevű vízállásos tó van, mivel „a kóbor, vándor oláh Czigány családok a körülötte levő fűzfás, árnyékos hely kedvéért, mindenkor e'mellé szoktak letanyázni és sátort ütni" (Pesty, i. h. 8.). Ilyen oláh cigányok magyarázzák a szerte az országban és természetesen a Dunántúlon is nagy számban előforduló Cigány-domb, Cigány -diilő, Cigány-oldal, Cigány-tanya, Cigánylakási diilő stb., stb. neveket. Véleményünk szerint, az E. A. Dandea által felfedezett oláh paraszt (?) családok csak ilyenféle vándor népség lehetett, mivel senki sem emlékszik már rájuk Kaposszentjakabon. Abban, hogy oláhul beszéltek, nincs semmi különös, se magyarázni való annak, aki Miklosich és Herrmann Antal cigánytárgyú munkáit és statisztikáit ismeri. Távol áll tőlünk a gondolat, hogy D. dáko-1 A toponári körjegyző úr érdeklődésemre 1934 március 28-án a következőket volt szíves a kaposszentjakabi oláh kérdéssel kapcsolatban válaszolni : „Kaposszentjakab községben soha oláhok nem laktak és most sem laknak, hanem közvetlen a határszélnél, de már Kaposvár területén az ú. n. Nádasdi-dülőben lakik több oláh (teknövájó) cigány család . . . Somogyban tudtommal Zseliczszentpálon, valamint Töröcskén (simonfai körjegyzőség) szintén laknak teknővájó oláh cigányok. Tudtommal ilyenek Somogyban még több helyen is tartózkodnak".