Századok – 1934

Értekezések - HEILIG KONRÁD: A középlatin filológiai feladatai Magyarországon 129

144 HEILIG KONRÁD. maga kifejezéseit, mint ahogy megteremtette a középlatin az egyetemét, a könyvnyomtatásét, a nominalizmusét stb. A középkori latinság kevésszámú szótárában — aminővel éppen magyar vonatkozásban is rendelkezünk1 — ezek az új szavak mind össze vannak szedve, de hiányzanak belőlük a leghasználatosabb szavak jelentésváltozásai s különös jelen­tései . A következőkben bemutatok egy csoport ilyen részben újképzésű, részben új jelentéssel ellátott szót ; a felsorolás­ban főként a magyar müvekben előforduló nyelvkincset s itt is kiváltkép a Névtelen Jegyzőről szóló tanulmányommal kapcsolatban összeállított glossariumomat és a hozzávaló latin nyelvtant vettem alapul. Mindamellett itt-ott klasz­szikus latin frázisokat is közbeiktattam ; fő szándékom az, hogy egy kis ízelítőt nyújtsak a sajátos színű középkori latin nyelvből. a, ab : a garrulo can tu audire, a tergo habere, a rege Magog vocari Mágóg király szerint neveztetni, a Theotonicis vocatur Buduuar Ecilburgu, a consilio dncis privari, vix a leto liberari alig, hogy mechalt, propheciam quam cecinit Moyses a filiis Israel, a facie eorum fugere (bibliai forma). absque kivételével. abundat = habundat a középkorban habere-ből származik ; hasonló­képen habunde abunde helyett ; az utóbbi helyett rendesen habun­danter, mert a melléknévi határozó -e végződéssel ritka ; éppen úgy habundantia. accipere bona, iuramentum, bravium, licentiam, filios in obsides, filios in pignus. acquiescere consiliis hozzájárulni a tervhez. acquirere, ,,c" nélkül is. ad : durus ad sustinendum labores ; középkorban általános a gerun­dium használata a gerundivum helyett. aduiari dativusszal, míg a klasszikus nyelvben rendesen accusati­vusszal. aedificare jelentése : lelkileg is épülni. aestimare ut-os mondattal : optimum aestimare, ut tradantur. agnominare nevezni s nem : melléknévvel ellátni. aldamas, aldumas magyarizmus. alienigena (főnév gyanánt) idegen. aliquis határozatlan névelő. almus = almus spiritus Szentlélek. amen (hebraizmus) iigy legyen. amodo, ammodo mostantól fogva. anhelare a kodexban hanelare áll. Ez a forma előfordul a középlatin­ban és a humanista latinságban is. annudle annale vectigal helyett. annuatim. A -tim és -sim végződésű melléknévi határozókat a közép­korban nagyon kedvelték. 1 Bartal, A. : Glossarium mediae et infimae latinitatis regni Hungáriáé. Lipsiae, 1904.

Next

/
Oldalképek
Tartalom