Századok – 1934
Értekezések - HEILIG KONRÁD: A középlatin filológiai feladatai Magyarországon 129
142 HEILIG KONRÁD. Két további példa a magyarországi középlatin köréből : 1. Juhász Anonymus-kiadásának ismertetése kapcsán utaltam arra, hogy az ,,amodo" jelentése a biblikus szóhasználat szerint „mostantól fogva" ; ebből a jelentésből pedig sokat megtudhatunk a mű forrásának és korának meghatározása szempontjából.1 2. Kézai Simon Magyar Történetének főrészét ezzel a mondattal kezdi : Multifarie multisque módis olim in veteri testamento et nunc sub etate sexta seculi diversas históriás diversi descripserunt. Mindössze két évtizeddel korábban, hogy Kézai e mondatot leírta, Osnabrücki Jordan mester egy apológiát írt a német nemzet érdekében, épp úgy, mint ahogy Kézai is -— bevezetése szerint — annak szánta művét a magyarság védelmére. Ez az irat is majd ugyanúgy kezdődik : Multifarie multisque módis olim dominus universorum in diebus sue carnis dignatus est . . A Gyors szintézisre hajlamos tehetség ez egyezés alapján Kézainak Osnabrücki Jordanus-tól való függését vélné megállapíthatni ; esetleg az ő párizsi tanítványának tartván a magyar krónikást vagy más hasonló kombinációban keresvén kapcsolatuk magyarázatát. Holott a valóságban nincs másról szó, mint egy közismert közös forrásból való átvételről. Az idézett sorok u. i. Szent Pál zsidókhoz írott levelének a kezdősorai (Multifariam multisque módis olim deus loquens patribus novissime diebus istis locutus est nobis in filio). S minthogy ez a mondat a harmadik karácsonyi mise szentleckéjének volt a bevezetése s így igen előkelő szerepet tölt be a liturgiában, minden csak némileg is tanult klerikus számára közhelyszámba ment. Következésképen nem fűzhetünk hozzá semmiféle messzebbmenő következtetést sem. Egészében implicite bibliai idézetekből állította össze Johannes Lemovicensis zirci apát is a maga Somnium morale Pharaonis-át.3 Harmadik elemként a vulgáris latinságot kell számba vennünk, amelyen már a régi Rómában a köznapi érintkezés nyelvét értették. Emlékei különféle magánjellegű feliratok, gyakran csak firkálások, grammatikusoknál előforduló idézetek s egyik-másik írónál található, tudatosan a népies nyelven írott részek, mint pl. Petronius szerzeménye, a Trimalchio lakomája. Amikor azonban beállott s egyre tovább haladt az irodalmi latinság nívósüllyedése, amikor a 1 Századok, 66. (1932.) 418—19. 1. 2 Alexander von Roes : De translation© imperii und Jordan* von Osnabrück de praerogativa Romani imperii (ed. H. Giundmann. Leipzig, 1930.) 12. 1. 3 Opera omnia I., 71—126. 1.
