Századok – 1934

Értekezések - HEILIG KONRÁD: A középlatin filológiai feladatai Magyarországon 129

A KÖZÉPI, ATIN FILOLÓGIA FELADATAI M AGY ABOBSZÁ OON. 141 már a népnek, mely sokféle dallammal énekelte s ezek a régi rossz szövegek már annyira beidegződtek az emberek lelkébe, hogy egy új fordításnak nem sok kilátása lehetett az általános elismerésre. A zsoltárok fordítását Hieronymus egyelőre csak megjavította : ez az ú. n. Psalterium Romanum, mely csak Rómában talált általános elfogadásra. Egy későbbi alaposabb revíziója a Psalterium Gallicanum nevet viseli ; ezt a barátok, főként a bencések juttatták diadalra : ez van benne a Vnlgatában s talált majdnem általános alkalmazásra az egyházi liturgiában. A szövegkritika mai állása szerint azonban a szent fordító még e szövegkiigazítások előtt egy teljes zsoltárfordítást is készített és pedig a héber szöveg alapul vételével, mely utóbbi azonban már sokban eltért a Kr. e. III. század végén készült Septuaginta alapjául szolgált ősszövegtől. Jeromos Sz. Írás-fordítása és átdolgozása amellett nem is egyenletes. Legsikerültebb az ótestámentomi Királyok Könyve, míg más könyveken viszont igen rövid ideig dolgozott. Azonkívül vannak a Vulgatának, a középkori Európa ez úgyszólván egyedüli Eibliaszövegének, oly részei is, melyek a Hieronymusét megelőző fordításból, az ú. n. Italából vétettek át ; ilyenek a Bölcseség Könyve, Sirak és a Makkabeusok könyvei. S ezt a latinságot, amely részben egy nagy műveltségű tudóstól, részben azonban s még hozzá a leginkább használt zsoltárokban, csak harmad-negyedrangú fordítóktól származott, minden irodalmi műveltséggel rendelkező ember tanulta ; és alapjául szolgált az iskolai latin nyelvoktatásnak, amely különböző szövegek memorizálásával kezdődött. Az persze nem volt elkerülhető, hogy a fordítás latin nyelvébe bele ne csússzanak bizonyos jellegzetesen görög vagy héber kifejezések. így pl. az ,,ut quid?" minek? jelentéssel fordul elő (pl. Mat. 26, 8. ,,Ut quid perditio haec = mire való E tékozlás), ami a görög ïva TÍ szószerinti fordítása. A kereszténység amellett a meglevő régi szókincs számos szavának új fogalomtartalmat adott. A Christus szónak az ótestámentomra visszamenő az a mellékjelentése, hogy „fejedelemmé, hőssé fölkent", nem volt meg sem a görög xpíeiv-ben, sem a latin ,,unguere"-ben ; az ókorban kozmetikai célból kenték be magukat az emberek a fürdők aleipheion- vagy unctorium-aiban, s „unctus" egy a viadalhoz olajjal bekent birkózót jelentett. A görög ратгпСш (Ратттш)-га visszamenő „baptizare" szintén nem foglalja magában a kegyelemben részesítő keresztségnek, az Isten gyermekévé való átalakulásnak a keresztyénség szóhasználatában bennefoglalt fogalmát.