Századok – 1934

Értekezések - HEILIG KONRÁD: A középlatin filológiai feladatai Magyarországon 129

138 HEILIG KONRÁD. a tanulók elébe. Az így tanult kifejezések, szavak és szólásformák kisebb-nagyobb számban átöröklődtek egész a közép» kor végső századaiba. Ez a régen holt, anyanyelvként többé senki által sem tanult nyelv azonban a századok folyamán igen nagy alkalmazkodóképességet árul el; új szavakat teremt magának, az új fogalmakhoz új kifejezésformákat választ s holtában is tovább él. Bizonyos szakkifejezések, mint pl. a filozófiában : identitás, haecceitas, quidditas, ubiquitas, uniformitas, difformis uniformitás stb., vagy a theológiában : consubstantiatio, transsubstantiatio, contritio, attritio stb. vagy a jogi műnyelvnek számos kifejezése, mint praebenda, beneficium, advoeatia, liomagium stb. a klasszikus latinsággal egyszerűen, minden további körülírás nélkül ki sem fejezhetők. Irodalmi mintáknak többé-kevésbbé alapos ismerete és a tanult szókincsnek a gazdagsága határozza meg egy írásmű nyelvezetének művészi színvonalát. Einhart Suetonius-utánzása a „Vita Caroli magni"-ban, a Névtelen Jegyző mondatátvételei Dares Phrygiusból, a Livins-szeru hadvezérszónoklatok másolása mutatják az irodalmi minták használatát ; különösen messzire megy ebben pl. Alanus ab Insulis „Anticlaudianus"-ában. Ide tartozik a nyelvvel, kivált a költészetben űzött sokféle játék is, az akrostichonok, abecedariumok, allitteratiók, epanalepsisek, a versus récurrentes (alias anacyclici) stb. A tudósoknak ez az iskolai latin nyelve, amely korántsem egyetlen auktor, tegyük fel Cicero, után igazodott, a XIII. században hirtelen hanyatlásnak indult. A skolasztika általános érvényesülésével és a párizsi egyetem diadalával a nyelv szerkezetét a logika hajtja jármába s alakítja azt át egészen sajátos módon, míg a szókincs ugyanekkor a még csak épp hogy kialakult különféle nemzeti nyelvekből merít bőségesen. A középlatin ez újjáalakulása nyomán, de nem kevésbbé a megváltozott történeti viszonyok folyományaként is, megváltozott a szókincs régi törzsét képező szavak jó részének jelentése is. Ennélfogva középlatin szövegek szavainak a jelentését, hacsak nem konkrét tárgyakat jelölnek, nem szabad egyszerűen a megszokott klaszszikus szótárakból megállapítanunk. Liber pl. az ókorban a papyrus-tekercset, pagina a hasábot, plagula a tekercs egyes együvéragasztott lapjait jelenti ; viszont a középkorban liber = codex-kézirat, pagina oldal s a plagula, mely eredetileg a hálót, átvitt értelemben pedig a hosszában és széltében egymásra ragasztott papyrus-rostokból készült lapot jelenti, a középkorban a papyrus eltűnésével utóbbi értelmét elveszíti. Másként áll a dolog az olyan szavakkal, mint nunc, hic,