Századok – 1934
Értekezések - HEILIG KONRÁD: A középlatin filológiai feladatai Magyarországon 129
A KÖZÉ PL AT IN FILOLÓGIA FELADATAI MAGYARORSZÁGON. 139 quondam, de novo stb. stb. Míg nunc-nak az ókorban „most", „a mostani időben" — a jelenről szólva — volt a fő jelentése, a középlatin minden megszorítás nélkül használja ; míg azelőtt — legalább is a klasszikus grammatikák szerint, amelyek e helyütt Ciceróval is ellentétben állanak -— csak a „nunc tempus est" forma volt lehetséges, most már használják e szót „nunc tempus erat", ,,nunc tempus erit" kapcsolatban is, hol a klasszikus latin csak a „tunc"-ot találta volna lehetségesnek. A Névtelen Jegyző pl. a ,,nunc"-ot a jelenbeli értelemben használja, s csak egyszer írja : a szlávok azt beszélték Árpádnak, qualiter nunc Salanus dux eorum se et. suos teneret.1 A klasszikus latinban hic liber jelentése ,,ez a könyvem", iste liber-é „ez a könyved", ille liber-é „ez a könyve" (az övé) ; a középlatinban ez már nincs így. Ex hinc jelentése Anonymusnál : „ezután" elfoglalták az erősséget.2 A „sed istud notum sit omnibus scire volentibus, quod milites Hungarorum hec et alia huiusmodi bella usque ad tempóra Tucsun ducis gesserunt"-mondatban3 az istud-ot oly értelemben használja, mely a klasszikus latinban nem lehetséges, míg a hec és huiusmodi az itt használt értelemben Cicero nyelvén is megengedett volna. De novo jelentése nem rég is ; liber de novo dictatus nem : kétszer írott könyv, hanem az éppen befejezett mű ; v. ö. de novo mortuus est. A quondamnál már az ókori latinságban előfordul elhunyta nevével kapcsolatban mintegy a francia ,,feu" és az olasz „fu" értelmében ; a középkorban meglehet ez a jelentése, de nem kell föltétlenül ezt jelentenie. Ugyanez áll a „bonae memoriae" kifejezésre. A „quondam bone memorie Bele regis nótárius" helyet mindig „néhai Béla király jegy2ője"-ként értelmezik. Pedig vannak olyan helyek is, amelyek kétséget kizáróan tanúsítják, hogy a „bonae memoriae" kifejezés „nagy tekintélyű"-, „nagyon tisztelt "-félét jelent. Itt csak egyre, az 585. évi valence-i zsinat egyik kánonára hivatkozunk, melyben a zsinat orléansi Gunthram adományát a következő szavakkal erősíti meg : Quia predictus rex per virum . . . iniunxit, ut quocunque tam ipse quam bonae memoriae iugalis sua Austrechildis regina vei filiae eorum ... id est bonae memoriae Clodeberga vei Clodechildis, locis sanctis contulissent aut ad hue conferre decreverint, deberet sancta synodus confirmare, synodus sancta decrevit, ut si quid . . . praefatus dominus rex vei 1 Juhász 127. 2 Juhász 377. 3 Juhász 440.