Századok – 1934
Értekezések - HEILIG KONRÁD: A középlatin filológiai feladatai Magyarországon 129
134 HEILIG KONRÁD. De épp így megtaláljuk a legtökéletesebb stílusművészeket is, olyan írókat, kik a latin nyelvet önmagáért művelték és fejlesztették (Petrus Abaelardus, Johannes Sarisberensis, Nicolaus de C'lemangis). Elítélendő tehát az a felfogás, amely szerint a gimnáziumi évek latin tudásának maradványai elégségesek a középlatin megértéséhez s a hibás, sőt igen vaskosan hibás fordítások, aminők különösen a legújabb történeti irodalmunkban gyakorta tapasztalhatók, első sorban e felfogás s a belőle folyó komolytalan fölkészültség rovására Írandók.1 De nem elégséges magának a klasszikus latinnak az alapos ismerete sem ; középkori szöveg helyreállításánál nem szabad Cicero stílusát követni, hanem a korabeli latinság sajátos szabályaihoz kell igazodni. A nyelvtanulás módja az olvasás. A magyarországi középlatin tanulmányozását elősegítő olvasókönyvvel azonban még nem rendelkezünk. A Jakubovich—Pais-féle Ómagyar olvasókönyv tartalmaz ugyan középlatin szövegeket ;2 ezek azonban a bennök megőrzött magyar szavak és kifejezések szerint vannak kiválogatva és a latin szöveg latinságát magyarázó jegyzetekkel nincsenek ellátva. Az alábbiakban megkíséreljük azoknak a műveknek az összeállítását, amelyek elsősorban tarthatnak igényt arra, hogy egy magyar középlatin olvasókönyvbe felvétessenek. E művek többé-kevésbbé kútfői a magyar történelemnek, szerzőik is részben magyarok és kielégítő középlatin nyelvészeti apparatus kíséretében alkalmasak arra, hogy a bevezető tanulmányok vezérfonalául szolgáljanak. A paraenesis-irodalom szép példája Szent István intelmei ;3 a legendákat a Szent István- és a Szent Erzsébetlegendák valamelyike képviselhetné.4 Nincs hiány Magyarországon középkori liturgikus szövegekben sem, amelyeknek legkorábbi és igen változatos sorozatát a Pray-kodex őrizte meg számunkra. Ezekből fel volna veendő a Királyi imád-1 Egy éppen most megjelent műben azt olvashatjuk, hogy a híres, istenfélő és nagyon szigorú középkori theológus, Johannes Gerson (f 1429) szerint a papoknak szabad hazudniok ; János tudniillik ezt írja : licere clericos habere pellicias. De pellicia középlatin származékszó a klasszikus pellis (ködmön)-ből, nem pedig a klasszikus paelex-böl (ágyas), mint a szerző gondolja. 2 Pées, 1929. 3 Néhány talpraesett megfigyelést ad Balogh József tanulmányaiban. (Irodalomtört. Közi. 1926., Budapesti Szemle 1927., Egyetemes Phil. Közi. 1927. és a Minerva utolsó évfolyamaiban.) 4 Waldapfel E., Magyar Könyvszemle, 1931.
