Századok – 1934

Értekezések - HEILIG KONRÁD: A középlatin filológiai feladatai Magyarországon 129

130 HEILIG KONRÁD. kori történésztol főképen történetoktatást kívánunk ; a források értelmezését, az azokban foglalt események előadását ; de arra alig gondolunk, hogy a forrásszövegek nyelvének abszolút, a legfinomabb árnyalatokkal is tisztában levő ismeretét megköveteljük tőle. A klasszikus filológusnak az ókort a maga egészében kell ismernie, a középkori történésznek csak a középkor történetét. A klasszikus filológusnak egyformán ismernie s ismertetnie kell a latin és görög nyelv fejlődését, Homerost, Enniust, Vergiliust, Catullus nugae-it és Horatius bonyolult verslábait : épp úgy tisztában kell lennie Plato és Seneca filozófiájával vagy Hesiodos Theogoniájával és az óitáliai mitológiával ; ismernie kell a történetírókat is, Thukydidest, Liviust, Tacitust. Ezzel szemben a középkori történész? Első sorban középkori elődeit, a krónikásokat kell ismernie, Reginót, Freisingi Ottót, Anonymust stb. De elvárnók-e hogy Alkuin tanítási módszeréről, a sacramentum fogalmának fejlődéséről, a középkori filozófia finomságairól s szőrszálhasogatásairól, a gregoriánus chorálok ,,modusai"-ról, a középkori egyházi szónoklat fajairól és iskolapéldáiról, a középkori költészet versmértékeiről adjon elő? Más szóval : a klasszikus filológustól megköveteljük az ókor életének sokoldalú ismeretét, de a középkorra vonatkoztatva, ennek megfelelő tudóstípus, akitől e kor életének hasonlóan sokoldalú ismeretét követeinők meg, nincs. Az amerikaiak ugyan újabban használják a „medievalist" kifejezést, a középkori kutatás területén a klasszikus filológusénak megfelelő tudóstípust jelölvén vele. Élő képviselőjét azonban az amerikai tudomány sem tudja felmutatni. A klasszika-filológia a humanizmus óta legfontosabb feladatát a szöveg megállapításában látta ; mellette csak a mult század óta tört az archeológia, a történelem, az epigrafia és á többi érintkező tudományág győzelmesen előre : mindannyi a szövegmagyarázat szolgálatában. A középkor ismeretének előrehaladásában ezzel szemben az állomások sorrendje fordított. Itt az interpretatio, a szövegek magyarázata áll elsőhelyen, míg azok megállapítása, a recensio csak a mult század folyamán ölt komolyabb alakot. Kétségtelen, hogy a két fogalom közül a recensio az elsődleges s csak utána következik másodlagosként az interpretatio. Egy kútfőnél első a szöveg, az írás elolvasása, azután a nyelvnek legaprólékosabb ismerete s csak ezután kerülhet sor a tartalom fölhasználására. Ezt az utat járta a tudomány az ókor megismerésében. Másként a középkornál. A feltalált kútfőket elolvasták s. többnyire felszínes fordítás alapján mindjárt fel is használ-