Századok – 1934

Szemle - Rothjels; Hans: Studien zur Annexionskrisis von 1908/9. Ism.: Balanyi György 123

SZEMLE. 123 Baj vámkor aztán felöltöztet egy csomó katonát fényes zöld uniformisba, olyanba, amilyenben a szent városok (Mekka és Medina) őrsége jár. A bosnyákok ilyen uniformist követelnek és mikor a pasa figyelmezteti őket az uniformissal járó kötelességekre, megfeledkezve kikötéseikről, rögtön vállalják — a szent helyek védelmét ! Az eredmény az, hogy a bosnyák ifjúság nagyobb számmal jelentkezik, mint ahogy Sztambulból elrendelték és Bihacban Dzevdet pasa kénytelen több katonát besoroztatni, mint amennyi a kerületre esik, mert a fel nem vettek lázonganak. Az első bosnyák ezred első zászlóaljának nagy fénnyel adják át a szultán zászlaját és mindenki csodálkozik, hogy milyen gyorsan sajátítja el a legénység a katonai fegyelmet. Az ünnepi alkalomra külön bosnyák mars készül, melynek szövegét a franciskánus Fra Martic Grga írja, zenéjét meg Fuad aga szerzi. Ezek a levelek az okkupáció előtti Bosznia viszonyait híven tárják fel. A nagy káosz előtt talán ez volt az utolsó derűs epizód a török tartomány életében. Bajza József. líittner, Ludwig: Österreich-Ungarn und Serbien. (Historische Zeitschrift. 144. (1931). 78—104. 1.) — Lutter János: Az annexiós válság a diplomáciai okmányok tükrében. (Külügyi Szemle, 1931. 157— 174. 11.) — Angyal Dávid: A boszniai válság története. (A bécsi magy. tört. intézet évkönyve, I. 343—354,11. 313—354.1.)—Rothfels, Hans: Studien zur Annexionskrisis von 1908/9. (Historische Zeitschrift, 148. (1932). 320—348.1.) A bécsi közös külügyminisztérium háborús okmányainak közzététele, mint várható volt, a monarchia és Szerbia háborúelőtti viszonyának tanulmányozását emelte a háborús oknyomozás előterébe. Mert a terjedelmes és nagy szakértelemmel összeállított gyűjtemény főértéke éppen abban áll, hogy végre lehetővé teszi azoknak az eseménysorozatoknak aktaszerű nyomonkísérését, melyek végső hatásukban a világháború felidézésére vezettek. Mint e négy tanulmány mutatja, az értékes anyag feldolgozása máris nagy lendületet vett. Bittner értekezése a legáltalánosabb. Szerzője részletek kutatása helyett inkább arra a kérdésre keres feleletet, hogy az előző évek eseményeinek tüzetes ismerete alapján jogosnak és megokoltnak mondhatjuk-e a monarchia szerb hadüzenetét ? A jogosság bizonyításánál a nagy aktagyüjteményen kívül főleg Roderich Gooss ritka lelkiismeretességgel és utánjárással készült munkájára támaszkodik, mely a német birodalmi gyűlés háborús vizsgáló bizottsága munkálatainak során jelent meg. Ezzel kapcsolatban érdeme szerint megrója a szocialista H. Wendelnek ugyanott megjelent felületes, szerbbarát és sok részében rosszhiszemű könyvét. Lutter és Angyal tanulmánya lényegesen kisebb témát ölel fel : mindketten az annexiós válság történetét dolgozzák fel. Míg azonban Lutter céljának megfelelően csupán vázlatos áttekintését nyújtja az eseményeknek, Angyal részletes képét festi a válság minden lényeges mozzanatának. Nyugodthangú, szigorúan tárgyilagos és plasztikus előadásának végső eredményét abban szűri le, hogy az annexiós ügyet nem annyira az ellenséges hatalmak magatartása, mint inkább Aehrenthal külügyminiszter sajátságos, nagy gesztusokra ós váratlan meglepetésekre pályázó diplomáciája mérgesítette el. Rothfels derék tanulmánya még kisebb anyagra, csupán az annexió közvetlen előzményeinek és végrehajtásának ismertetésére szorítkozik s főleg Izvolszki kétszínű szerepére igyekszik rávilágítani. Jól dokumentált előadásából kitűnik, hogy a rossz emlékű orosz külügyminiszternek sokkal nagyobb része volt a válság kirobbantásában, mint az akkori és későbbi közvélemény hitte. Balanyi György.