Századok – 1934

A magyar várostörténet első fejezete. I. közlemény. A kultúra és a város egymásnak elválaszthatatlan tartozéka. Nehéz volna meghatározni, melyiknek van nagyobb szerepe a másik keletkezésében és kifejlődésében, de az nem vitatható, hogy gazdasági, társadalmi, tudományos és művészeti élet számára bizonyos fejlődési fokon túl a város egyaránt nélkülözhetetlen. Természetesen minden kultúra a saját képére, saját céljainak és törekvéseinek megfelelően alkotta meg városait s ezek a sajátosságok oly élesek, hogy nemcsak a babilóniai és asszír városoknak volt egészen más a képük, mint a görögöknek és rómaiaknak s nemcsak a keresztény román-germán város különbözik élesen az antiktól, hanem a keresztény román-germán kultúrközösségen belül a nemzeti kultúrák kialakulván, a városokon ez utóbbiak is elhatároló nyomokat hagytak. A differenciálódás még azonos nemzeti kultúrán belül is folytatódik, hiszen a nemzeti kultúra jellegzetes vonásait a kultúrát hordozó nép lelki alkata határozza meg, ez pedig valamely nép keretén belül sem egységes, hanem különböző tényezők folytán helyi színezetet nyer. Elég talán, ha a nemzeti kultúra helyi színezetíí hajtásainak legszembetűnőbb megnyilatkozásaira, a népművészetekre utalunk. Innen van az, hogy a magyar Felvidék városainak ma is egészen más a képe, mint az alföldi városoké s a magyar tájföldrajz ismert művelője, Kogutowitz Károly a Dunántúl városain figyelt meg olyan vonásokat, amelyek szembetűnő módon különítik el a dunántúli tájakat az ország többi részétől.1 A magyar város tehát a magyar kultúra sajátos terméke és így nem utolsó jelentősége van annak a kérdésnek, vájjon milyen tényezők hatottak közre a magyar városok kialakulásában. Amíg azonban külföldön a várostörténeti kutatás hosszú évtizedek óta állandóan az érdeklődés középpontjában áll és könyvtárra tehető irodalmat termelt ki, nálunk a várostörténet alapkérdései nagyrészt tisztázatlanok. 1 Kogutowitz K. : Dunántúl és Kisalföld írásban és képben. Szeged, 1930.. I. 93. 1. Századok. 1934. I—III. 1