Századok – 1933

Történeti irodalom - Farkas Gyula: A „fiatal Magyarország” kora. Ism.: Joó Tibor 319

TÖRTÉKET! IRODALOM. 319 hogy a görög keleti vallás által egyedül elfogadott bizánci formák közé miként áramlik be egyfelől a barokk, másfelől pedig hogyan ütnek át e kötött stilizált világon a népi formalátás egészséges, sommásan kifejező törekvései is. Az ikonográfiái kuriozitások (boszorkányábrázolások stb.) szintén bővebb megtárgyalást igényeltek volna, hiszen a néplélek legrejtettebb zugaiba is bevilágítanak olykor. Szinte a népmese üdeségével és harmatos naivitásával hat például az egyik háborúban elpusztult felvidéki fatemplom mennyország és pokol ábrázolása, amelyen a mennyben, terített kecskelábú asztalok körül üldögélnek vidám eszem-iszom közben a szegény parasztruhás üdvözültek, míg alul a pokolban a lángok között kardos, mentés urak állnak, akikre a fenn dőzsölő nép szemmellátható megelégedéssel tekint alá. Kötetnyi szociologizálással felérő ábrázolás. Hasonló dolgokat ugyancsak lehet majd Erdélyben is kimutatni, hiszen magunk is emlékszünk ily kedvesen naiv ábrázolásokra az aradmegyei Kovászi község gör. kel. templomában. Mivel ezek a festmények rendesen magyarázó szöveget is tartalmaznak, versben és prózában, élénk érdeklődésre tarthat majd számot a P. által már bejelentett feliratgyüjtemény megjelenése. Mindezek fölött hátra van még a népi elhatárolás. Szláv és royián fatemplomok elválasztása, mindenre kiterjedő figyelemmel, s végül a genetika helyes, tárgyilagos és lényegében közei-kézen fekvő beállítása. Jóllehet P. dicséretreméltó fegyelmezettséggel csupán az erdélyi román nép emlékeit igyekszik feldolgozni, mégis ki kell mondanunk, hogy a magyar emlékek sem lehetnek előtte és általa minden szempontból tabu alá vetve. Ha pedig ezek is bevonatnak a vizsgálódás körébe, akkor az eredmény szükségképen egészen más lesz. Ha fellengzős és délibábos, de minden tudományos alapot nélkülöző elméletek helyett a valóságnak megfelelően inkább népművészetnek, sőt iparnak fogva fel a fatemplomok kérdését, tárgyilagosan, tisztán a tudományos igazságot tartva szem előtt, fogják P. és tanítványai monográfiáikat elkészíteni, akkor fenntartás nélkül örülhetünk majd közleményeiknek. A mű tipográfiája kifogástalan, amint ez Nagyszeben régi és híres nyomdászcégétől várható is volt. A kötet angol nyelvű kivonattal zárul. Kampis Antal. Farkas Gyula : A „Fiatal Magyarország" kora. Budapest 1932. A „Magyar Szemle Társaság" kiadása. S°. 314 1. Régen tudjuk, hogy az általános történelem eredményei fontos tényezői az irodalomtörténelmi kép kialakításának, de újabbkeletű belátás, hogy megfordítva is így van. Különösen használható anyagot kap a historikus, ha — mint F. esetében is — az irodalomtörténész az irodalmi életet ábrázolja, az irodalmat, mint társadalmi jelenséget szemléli, élménytartalmait vizsgálja, melyek az emberi társas életből fakadnak, nem pedig elsősorban az esztétikum formai valósulásának jelenségét tekinti