Századok – 1933
Szemle - Eitler Paul–Barb Alfons: Burgenland-Führer. Ism.: Kring Miklós 102
102 szemle. novemberi 95.000 főnyi reguláris császári haderővel szemben ugyanis a honvédség létszámát már ekkor 70—80.000 főre, a volt, császári sorezredekét 40.000-re, a szabad csapatokét 10.000-re, a harcoló nemzetőrségét 130.000-re (!) s így az összes magyar haderők fölényét a nemzetőrség nélkül is még mindig felével többre teszi. Már az hiba volt, hogy a szerző a császári haderő oldalán nem vette tekintetbe a rác, horvát, oláh, tót felkeléseket s a temesvári és aradi várőrségeket, melyek pedig a magyar haderő tekintélyes részét állandóan lekötve tartották. Eltérés mutatkozik a magyar haderő egyes alkotó részeinek értékelésénél is. Mellőzve a részleteket, röviden utalunk más hadtörténetírók, Rüstow, Gelich munkáira s Breitnek a szerző által tévesen értelmezett adataira, melyek a decemberközépi magyar haderőt az ú. n. önkéntes nemzetőrzászlóaljak s a harcba vont helyi nemzetőrség számbavételével 100—110.000 s ugyanekkor az egész császári haderőt, a várőrségekkel együtt, de a fölkelés nélkül 140.000 főben mutatják ki. K. a tanulmány függelékeként kivonatokat közöl a minisztertanács 1849 jan.—ápr.-i jegyzőkönyveiből s egyeseket egész terjedelmében közread. Ezek segítségével zárókövet tehetünk arra a korábban sokat vitatott, de a közelmúltban már helyes megítélésbe került kérdésre is, hogy a függetlenségi nyilatkozatnak része, avagy éppen döntő része volt-e az oroszok behívásában. Ez az állítás sokszor elhangzott, ezt a hiedelmet táplálta például Hamburgban kiadott röpiratában Kossuth munkatársa, Szemere Bertalan. Görgey István is, a bátyja védelmére írott munkájában önálló fejezetet szentelt a kérdésnek s következtetésekkel arra a megállapításra jutott, hogy „az április 14-kei politika az a döntő mozzanat", melya bécsi kormányt „Miklós cár védőszárnyai alá hajtotta." A nézet tarthatatlanságát Horváth Mihály már jóval előbb igyekezett kimutatni, Magenis angol ügynök május 4-i jelentéséből azt állapítva meg, hogy a debreceni trónfosztás híre csak május 3-án jutott el Bécsbe. Viszont a beavatkozás elfogadásának előbb, sejtése szerint április 12-én kellett megtörténnie, az összefüggés tehát „filius ante patrem" volna. Ez a sejtés csak a Schwarzenberg által április 6-án Erdélybe kért 30.000 orosz tekintetében talál ugyan, de a kérdés lényegében mégis igaza volt Horváthnak. A cár által segítségül szánt haderő behívása az április 21-i, illetőleg 24-i minisztertanácsban következett be, amelyek jegyzőkönyveit K. közli. Ezekből látjuk, hogy a detronizációról szó sem esett, hanem egyedül a magyar fegyverek sikerei késztették a kormányt a megalázó lépésre. Szabó István. Eitler, Paul und Barl), Alfons: Burgenland-Ftthrer. Herausgegeben vom Landesverband für Fremdenverkehr im Burgenland. Druck und Verlag Arthur Schiffer, Eisenstadt, év. n. (1932.) 8°. 136 + XL. 1. — A könyvecske két részre oszlik. Az első, rövidebb rész általánosságban szól Burgenland természeti és gazdasági viszonyairól, történetéről és szellemi kultúrájáról, a második pedig sorra veszi a tartomány valamennyi helységét, lexikális adatokban mutatva be jelenüket és multjukat. Ehelyütt csupán a multat illető néhány tévedését szeretnénk helyreigazítani. Az egyes cikkírók úgy tüntetik fel, mintha itt a magyarság mindenkor csakis az intelligenciára szorítkozott volna s e magyar réteg kizárólag az erős magyarosítás eredménye lenne. Ezzel függ össze, hogy viszont a német tömbnek többékevésbbé megszakítatlan folytonosságáról beszélnek. Bárki igen egyszerűen meggyőződhetik e beállítás tarthatatlanságáról. Mindössze Csánki nagy történeti földrajzának II. és III. kötetét kell fellapoznia
