Századok – 1933

Szemle - vitéz Horváth Kázmér: Mohács. Ism.: Ila Bálint 103 - Horváth Konstantin: Zirc története. Ism.: Tóth László 103

szemle. 103 <és látja, hogy az ú. n. Burgenland helységneveinek túlnyomó része magyar volt kb. a XIV. század közepéig és csak a XIV—XV. század folyamán lép a magyar elnevezés mellé a német, hogy később az utóbbi uralkodóvá váljék. Igen jellemző erre nézve a már 1921 előtt is Alsó-Ausztriához tartozó Scharfeneck esete (Csánki, III. 673.). Ennek eredeti neve a legnagyobb valószínűség szerint Sár- (= Lajta-) fenék volt. A XIV. században már mai, elnémetesített formájában szerepel. A következő század második felére származása már annyira elhomályosul, hogy egy magyar oklevél „Scharfeneck más néven Élesszeg"-ről beszél. Az egyes helységekre vonatkozó adatokat megpróbáltuk ellenőrizni s —- amennyire módunkban állt — kisebb pontatlanságait feljegyezni. :Völgyfalva (Zillingthal ; Ikka ?) nem 1380-, hanem 1301-ben, Illmicz nem 1299-, hanem 1217-ben, Bánfalva (Vitézfölde, Apetlon) nem 1410-, hanem 1318-ban, Somfalva (Suslan, Schattendorf) nem 1253-, hanem 1225-ben, Rohrbrunn (Nádkút) nem 1428-, hanem 1427-ben stb. fordul elő először. Batthyány Lajos gróf kivégeztetósének évszáma is kijavítandó az ígért, bővebb, második kiadásban 1848-ról 49-re. (130. 1.) Ha azután az újabb kiadás még törli a velünk kapcsolatos, bántó és teljesen alaptalan kitételeket (kivált 36. és 40. 1.), akkor ez a kétségkívül szeretettel és ízléssel kiállított úti kalauz eléri az objektivitásnak és megbízhatóságnak azt a fokát, amelyen a más nemzetiségű olvasó is nyugodtan bízhatja magát 1 vezetésére. Kring Miklós (Bécs). Horváth Konstantin: Zirc története. (Zirci könyvek. I.) Veszprém, 1930, 8° 310 1. Békefi Rémig, a magyarországi cisztercita-rend történetírója, megírta a pilisi, pásztói és a cikadori apátságok történetét, de adós maradt az anyamonostor történetével. Ehhez csupán ' az anyaggyüjést végezte el. H. tovább folytatta az anyaggyűjtést és különösen a párizsi Bibliothèque Nationale-ban, valamint a troyesi és lilienfeldi könyvtárakban sikerült igen fontos adatokra találni. Ezek, valamint a Békefi által gyűjtött forrásanyag alapul vétele mellett írta meg most a zirci apátság történetét. Munkája nagyon sikerülten, a jegyzetek nélkül is meggyőző, módszeres előadásban 1 foglalja össze a gazdag anyagot, kár, hogy a felhasznált okleveleknek -csupán magyarnyelvű regestáit adja a szerző. Az apátsági birtokok történetét, hasonlóképen a rendi lelkipásztorkodásét is, külön monográfiákban kívánja részletesen tárgyalni. Érdekesek a rend belső életére vonatkozó fejezetek, különösen az újabb korból, ezek a Bencés Rendtörténet hasonló fejezeteivel együtt plasztikus képet nyújtanak a magyar szerzetesi életről. Hiányzik azonban a zirci theologiai írók munkásságának bemutatása és ezzel együtt jelentőségük megállapítása a magyar katholikus theologia fejlődéstörténetében, aminthogy a zirci könyvtár kéziratos és régi nyomtatott anyagának ismertetése, t-ehát a könyvtár fejlesztésének története is rendkívül tanulságos volna a rendtagok theologiai, tudományos ós irodalmi érdeklődésének, vagyis a rendi szellemnek a megismeréséhez. Tóth László. Vitéz Horváth Kázmér: Mohács. A város fejlődéstörténetének vázlata. Mohács, 1929. 8° 24 1. (Kl. a „Baranya Trianon után tíz évvel" c. munkából.) A kis vázlat főleg az irodalmi adatok alapján állíttatott össze. Elsősorban a művelődéstörténeti jelenségeket írja le, rövid összefoglaló képet nyújtva a város őstörténetéről, településéről, a városi önkormányzat fejlődéséről, az iskolaügyről, az ipar- és kereskedelemről. Nagyon nélkülözzük azonban a város és földesura viszonyának, a város török utáni betelepülésének, az új telepesek helyzetének és a magyarsághoz való viszonyának behatóbb tárgyalását és