Századok – 1933

Történeti irodalom - Hóman Bálint és Szekfű Gyula: Magyar történet. VI. köt. Szekfű Gyula: A tizennyolcadik század. Ism.: Domanovszky Sándor 308

Történeti irodalom. Hóman Bálint és Szekfű Gyula: Magyar történet. VI. kötet: Szekfű Gyula: A tizennyolcadik század. Budapest, Kir. magy. egyetemi nyomda ; év nélkül, nagy 8°, 495. 1. és 17 melléklet. A XVIII. század magyar története nehéz problémákat vet föl földolgozója lelkében. Űj alapvetés, lázas és megfeszített munka, de állandó visszaesések, a haladásnak alig látható jelei, elmaradottság, szellemi megmerevedés, növekvő szociális bajok és egy új rém: a nemzetiségi kérdés! Hogy lehet ezek közül a tényezők közül kihozni a nemzeti élet a valóságnak megfelelő képét, egyoldalúság és elfogultság nélkül? Az olyan művésznek, mint amilyen Sz. Gy., ez a tárgy kitűnő alkalmat ad tehetségeinek ragyogtatására. Az alaphang, amelyből kiindul, hogy „minden későbbi szerencsétlenségünk kútfeje a török hódítás volt" (V. 109. 1.), hogy ,,a külpolitikai hatás az európai történetben oly nyomasztó, mindent maga alá gyűrő erővel jelentkezik, hogy feltétlen érvényesülése szinte a természettudományokat szabályozó axiómákkal, törvényekkel hasonlítható össze", hogy ezek a külső erők „a katasztrofálisan szűkre szabott magyar államterületen még sokkal korlátlanabbul működtek" s a „meggyengült állam és nemzettest kénytelen volt szinte ellenkezés nélkül engedelmeskedni Bécs és Konstantinápoly hatalmi szavának". (VI. 5. és 6. 1.) E részben fejtegetései visszanyúlnak még az V. kötet két pompás fejezetére a magyarországi és erdélyi társadalmi és nemzetiségi viszonyokról. Ezen a ponton majdnem minden előmunkálat híján, szinte töretlen úton, apró helyi monográfiák szétszórt adataiból állította össze annak a népvándorlásnak a menetét, amely a néptelenebb hegyvidéket s a törökpusztította területet horvátokkal, rácokkal, vlach pásztorokkal és oláhokkal árasztotta el. Munkájának ezt a részét, a csatlakozó XVIII. századi fejezettel s a vándorlás irányát feltüntető nagyon szemléltető . térképpel nemzetünk apraja és nagyja körében külön is terjeszteni kellene, hogy erről a kérdésről tájékozva legyen s idegenekkel összekerülve ezeknek is bármikor felvilágosítást tudjon adni. A rettenetes pusztulás, a legigénytelenebb, természetesen a kultúra legalacsonyabb fokán álló elemek észrevétlen beszivárgása már a XVI—XVII. században s a XVIIT. századi elkerülhetetlen telepítésnek nemzeti szempontból oly veszedelmes következményei vetik föl a legnehezebben megoldható problémákat és dobják