Századok – 1933

Történeti irodalom - Rostowzew M.: Skythien und der Bosporus. I. Ism.: Horváth Tibor 85

88 történeti irodalom. csolatok közül a legnagyobb hatást az ión és az iráni gyakorolta. A temetési ritus is ős-iráni elemekre megy vissza ; a halottat faépítménybe temették, amelyhez folyosó vezetett. A folyosón állottak a halotti kocsik, rendszerint kettő, hat-hat lótól húzva ; az elsőn a halottat, a másodikon szolgáit (asszonyait) szállították a sírba. A sírbatevésnél nagy áldozatot mutattak be. Nagy számban öltek le felkantározott lovakat, melyeknek száma a 360-at is meghaladta. Azonkívül a meghalt szolgáit, feleségét is oda temették. Gazdag arany, ezüst áldozati edényeket és díszes fegyvereket tettek a sírba, hogy az elhunytnak a másvilágon is használatára legyenek. Ezt a nagykiterjedésű birodalmat keleten a perzsák, nyugaton a kelták és a trákok megmegújuló támadásai egyre szűkebb területre, végül is a Don és Dnepr folyók vidékére szorították vissza. A IV. és III. században itt koncentrálták hatalmukat, ahol kultúrájuk újabb virágzást ért el, tovább fejlesztve a Kubánvidéki hagyományokat. Ügynevezett szkita sírok távol keleten is előkerültek, Kinában, Indiában, Turkesztánban, ezek azonban elszigetelt jelenségek. Máskép áll a helyzet nyugaton, ahol zártabb csoportokat alkotó szigeteket találunk. A szkíta kultúra Déloroszországból három úton hatolt nyugatra : 1. Galícián keresztül Brandenburg felé, ez az út Vettersfelde (a legnagyobb szkíta aranyleletek egyikének lelőhelye) irányába vezetett ; 2. Moldván keresztül Magyarországba ; 3. a besszarábiai steppéken, Dobrudzsán át Romániába és Bulgáriába. Itt természetesen csak Magyarország történeti helyzetével foglalkozhatunk. Három nagyobb területen akadunk a szkíta kultúra emlékeire : az erdélyi medencében, a felső és középső Tisza vidékein és a Dunántúlon. Ez utóbbi részen nem hiteles ásatásból származó darabok kerültek elő s ezért a terület viszonyairól csak hozzávetőleges képet kaptunk. Az itteni leletek valószínűleg nem magának a szkíta népnek, hanem csak a vele való kapcsolatoknak a bizonyítékai. Történeti tényekre lehet következtetni abból a körülményből, hogy a temetési rítusban lényeges különbség van a másik két csoport : Erdély és a Tiszavidék között ; míg Erdélyben a halottat temették, addig a Tiszavidéken égették. Nyilvánvaló, hogy ez az eltérés a nyugati kultúrák hatása. Ez az adat a szkíta sírokban fellépő nyugati eredetű tárgyaknak megjelenésével együttesen történeti szempontból azt jelenti, hogy a kétféle, különböző eredetű kultúra (és népelemek) érintkezése kezdetben és hosszú időn át békés természetű volt, s ez érintkezés folyamán mind az anyagi, mind a szellemi kultúrjavak állandó kicserélődése ment végbe. Kétségtelen, hogy az itt kialakult gazdasági rendszernek a nagy föllendülés következtében előálló túltengései vezettek a IV. század végén a két, addig egymás mellett békésen élő, kultúrkörnek összeütközéséhez. A Tisza-vidéken kerültek elő a legnagyobb szkíta leletek : a zöldhalompusztai aranylelet (szarvas-alak, lánc, gombok stb.), a tápiószentmártoni aranyszarvas, a mátraszelei és gyöngyösi