Századok – 1933
Történeti irodalom - Rostowzew M.: Skythien und der Bosporus. I. Ism.: Horváth Tibor 85
85 történeti irodalom. sablonok, rideg rekeszekkel. E könyvnek különös erénye az a lendület, mely áthatja : nagy munkára, széles körültekintésre csábít ; a háború után új erőre kapott történetírói véna lüktetését érezzük benne. Mindenfelé érezteti írónk, hogy a történetírás munkája sorsdöntő az emberi életre : ebben nyer tudatosságot és lenyugvást az emberi nem. Aktív, erőteljes történeti kutíúrérzék megnyilatkozása van előttünk, nem fáradt és sablonos hivatalnokkultúra, hanem az előtörés szellemének lehelete sugall ki belőle. Ha Nietzsche valamikor azt mondta, hogy a történelmi kultúra az „őszhajúak kultúrája", alkonyati hangulat, lezárás és lenyugvás, itt épp az ellenkezőjét érezzük. K. nyíltszívű ott is, ahol bemutatja, hogy a történetírás sok téren ma politikai tényező és politikai motívumoktól függ az ereje. Azt hisszük, a politikai véna önmagában nem kárhoztatandó a történetíró motívumai sorában, ha alátámasztja a tiszta tudományszeretet és szigorú módszeresség is, amire K. könyve jó példát szolgáltat. Dékány István. I Rostowzew, M. : Skythicn und der Bosporus, Bd. I. Kritische Übersicht der schriftlichen und archäologischen Quellen, H. Schoetz et Co., Berlin, 1931. 4°, 651 1. A délorosz steppék és a Fekete-tenger mentén a Kr. е. VII. században megalakuló görög városok fontos szerepet játszottak Eurázsia szellemi életében, különösen pedig a népvándorlások azon nomád népeinek történetében, melyeknek steppekultúrája [ az utóbbi évek kutatásai alapján mind világosabban bontakozik ' ki előttünk. A magyar őstörténetnek is fontos területe ez. Az j itt virágzó lovasnomád kultúrával kerül kapcsolatba az Ufa— Káma—Bjelája-menti őshazájában az akkor (a Kr. e. első évezred derekán) még erdei kultúrában élő előmagyarság, amely a Kr. u. IV. században meginduló vándorlása során végigjárja a később nyugatra is eljutó népek útját. A magyarságnak is első állomása a Kubán vidéke, második a Don és Dnjepr folyók köze : Lebédia, harmadik Etelköz : a Duna torkolatának vidéke ; kultúrája 1 pedig a steppekultúrának egyik magaslatát jelenti. De nemcsak a magyarságnak, hanem a honfoglalás előtti Magyarországnak is jelentékeny szerepe volt e kultúrák történetében ; nyugat felé tudniillik ez a terület az eurázsiai steppeövnek utolsó szigete így tehát nem meglepő, hogy már Herodotos korában Magyarországnak középső és keleti része politikai, gazdasági és kulturális tekintetben a délorosz területi szkitaság érdekkörébe tartozott. Ügy látszik, hogy a Duna vonala volt az a választó terület, mely ezt a keleti művelődési kört a nyugat felől lassanként előrenyomuló úgynevezett Hallstatt- és La-Tène kultúrák trák és kelta népelemeitől elkülönítette. (Éles határ itt természetesen nem vonható ; éppen az itt ismertetésre kerülő könyv egyik nagy tanulsága, hogy e területen a keleti és nyugati kultúrelemeknek bizonyos keveredése állott elő.) Ez a jelenség magyar földön a későbbi népvándorlási mozgalmak során újra és újra ismétlődik és sajátságos színezetet ad e terület történetének.