Századok – 1933
Történeti irodalom - Keyser Erich: Die Geschichtswissenschaft. Ism.: Dékány István 81
84 történeti irodalom. úgy nem vennők tekintetbe, mint lelki életének a formáit, avagy a külső természetet, mely körülveszi." „Menschen halte ich fűiden grössten Reichtum" (I. Frigyes Vilmos). Ily irányban új hang ez a methodikában. És új feladat, rendkívüli munkamennyiséggel, melyet mégis el kell vállalnia a modern történettudománynak ! Kár, hogy szerzőnk nem igen utal arra, hogy a népesség tagozódik is ; különböző csoportfajok keletkeznek s e téren a szociológia az útmutató. Aki népesség-tanulmánnyal foglalkozik, az szociológia nélkül nem lehet el. E téren K. nem mutat útat, tehát nem mutat a szélesebb körre : a társadalomtörténetre. A művelődéstörténetnek1 szerinte hét ága van : 1. iá/történelem — s nagyon jól látja szerzőnk (180. 1.), hogy a táj nem puszta keret, hanem „die kulturell gestaltete Oberfläche der Erde" : azaz emberi munkával áthatott valami, műtermék is ; a természeti automatikus (biogeografiai) átalakulás rajza is ide tartozik; 2. a település története, 3. gazdaságtörténetem (nagyon keveset ír erről, jóformán csak a háziipar fontosságára utal, mert azt hiszi, hogy itt a methodika rendben van), 4. állam, 5. egyházi és 6. erkölcstörténet, végül 7. szellemtörténet (művészet, tudomány, iskolázás, vallás, nyelvtörténet). Itt is észrevehető, hogy К. a lehetőleg teljes felsorolások embere, de nem a mélyrehatolás kalauza. Megbotlik pl. (184. 1.) a „politika" kétféle értelmében : államtan — és mint pl. gazdaságpofo'íifca : „alkalmazott" gazdaságtan esetében s azt hiszi, most már jó lesz az államtörténetet nem egyszersmind ,,politikai történet"-nek mondani, holott ez helyes szóhasználat, mely továbbra is fennállhat. Rachfall szerint az állam- és kultúrtörténelem közt a társadalomtörténet képezi az összekötő kapcsot, ami gyakorlati módszer terén figyelemreméltó. Ami a művelődés- és politikai történelem viszonyát illeti, most már, úgy látszik, lehűl a fennálló ellentétbehozás hajlama. A sokfelé ágazó Lamprecht-féle vita után kiegyensúlyozódik a helyzet. Mutatja, hogy a vita nem volt meddő, a német öntudatosságratörekvés megtermi a gyümölcsét a történelmi módszerek harmóniája terén. Sok hibás feltevés, mely az ellentétek oka volt, már elmerült a feledés jótékony homályába. Oly praktikus elme, mint szerzőnk, maga is hozzájárul a tisztázódáshoz, egyszerű logikájával. Bárminő megjegyzéseket teszünk is K. könyvével kapcsolatban, végeredményünk mégis csak az, hogy szerző igen körültekintő munkát végzett, nagy szorgalommal gyűjtötte és mérlegelte a nézeteket, s oly gyakorlatias átnézetet adott, mely nagyon hasznos a mai idők aktív történésze számára. Minden kezdő történésznek ezt is kezébe kell adnunk. Methodikák sokszor száraz 1 Itt nem akarjuk megvitatni, mennyire tág a meghatározása (175. 1.) : „Den Inhalt der Kulturgeschichte bildet die Gesammtheit menschlicher Leistungen, gleichviel wo, wann, und von wenn sie hervorgebracht wurden." Itt csak a „Leistung" fogalmán múlik a dolog. Magától értetődik, hogy a „kultúra" fogalma maga igen tág, tehát nem lehet féltűnő, hogy az államtörténetet is itt találjuk majd.
