Századok – 1933

Értekezések - ANGYAL DÁVID: Gróf Batthyány Lajos főbenjáró pöre 1

6 ANGYAL DÁVID. június 10-i manifesztum elvesztette minden értékét. Mindamellett Batthyány az olasz segély kérdésében legalább előzékenységet akart tanúsítani a dinasztia iránt a pragmatica sanctióra való tekintettel. Azonban a radikális ellenzék és Kossuth nem akartak a népszerű áramlattal ellentétbe kerülni a dinasztia kedvéért. Batthyány velük szemben nem bírta érvényesíteni felfogását, bármily őszintén törekedett is arra. Az országgyűlés, bizonyos körülírások fedezéke alatt, megtagadta az olasz segélyt, pedig a királyi család Budára költözött volna, ha az országgyűlés az Innsbruckban adott ígéret értelmében határoz. E sorsdöntő fordulatot Károlyi Batthyány egyéniségének értékelése szempontjából világítja meg és védelmezi őt Horváth Mihállyal szemben, aki az olasz segély kérdésében gyöngeséggel vádolja Batthyányt. Károlyi az akkori helyzetet erélyes vonásokkal rajzolva, kimutatja, hogy igen nehéz, majdnem lehetetlen volt az olasz segély kérdésében a prag- , matica sanctio követelését érvényesíteni. Valóban, Batthyány nem volt gyengébb minisztériumának mérsékletre hajló < tagjainál, de reá, mint kormányelnökre, nagyobb felelősség nehezedett. A politikai szenvedélyek akkor oly viharosak voltak, hogy a kormányon ülő gyakran lebocsátotta karját tanácstalanul és átengedte a gályát a hullámok játékának. Az augusztus 3-i határozat, mely kimondotta, hogy Magyarország nem segít Ausztriának, ha az egységes Németbirodalommal összeütközik, tisztára vak szenvedély sugallata volt. Kossuth hírlapi cikkei annyira áthevítették a kedélyeket, hogy Nyáry , szavaitól felcsaptak a lángok és egyszerre elhamvadt minden megfontolás. Batthyány ekkor nem volt a házban ; csak Károlyi előadásából tudjuk, hogy mennyire el volt keseredve a Ház határozata miatt. Szerette volna jóvátenni a pragmatica sanctio tekintélyén ejtett sértést, de sem ő, sem politikai elvtársai nem találták meg a jóvátétel módját. A juste milieu híveinek ideje ekkor már lejárt ; akarva, nem akarva a meg nem alkuvók uralma alá kerültek. Új történeti tanulságok tekintetében igen nevezetes —talán a legnevezetesebb — fejezete Károlyi könyvének az, mely Jellachich betörésének előzményeit tárgyalja. Gróf Kolowrat, a ,,fő cseh", a nálunk akkor érdemetlenül népszerű miniszter, aki a Batthyány-kormány megalakulásától a Habsburg-birodalom szlávjainak érdekeit féltette, március 20-án figyelmeztette az uralkodót, hogy sürgősen szükséges