Századok – 1933
Történeti irodalom - Péter András: A magyar művészet története. Ism.: Fleischer Gyula 65
Történeti irodalom. Péter András: A magyar művészet története. I—II. k. Budapest, Lampel R. könyvkereskedése, 1930. 8°, 200+199 1. A munkának a szakemberek érdeklődési körén túlmenő jelentősége van. Oly feladatra vállalkozott, melynek beváltását mindenképen hézagpótlónak kell mondanunk. A szoros értelemben vett művészettörténet, a magyar művelődéstörténelem és a művelt nagyközönség évtizedek óta hiányát érezte a tudomány modern módszereivel megírt, a részletkutatás eredményeit összefoglaló és a legújabb művészeti törekvésekre is kiterjedő, szintétikus magyar művészettörténetnek. E magában véve is ifjú tudomány első magyar művelői, Henszlmann Imre, Rómer Flóris, Ipolyi Arnold, a régi magyar művészeti emlékek tárgyalásánál inkább a leíró archeológia és a nemzeties irányú történetírás szempontjait érvényesítették és elhanyagolták a tisztán művészeti problémákat. Az olasz és francia művészet ideológiájában élő Pasteiner Gyula ,,Az Osztrák-Magyar-Monarchia Írásban és képben" című vállalat köteteiben ugyan összefoglaló képét igyekezett adni az addigi kutatásoknak, de az eredmények elégtelen voltán törekvéseinek szükségképen hajótörést kellett szenvednie. Azalatt csöndben, a hivatalos köröktől jóidéig észrevétlenül, fényképező géppel a hátán, jegyzetkönyvvel kezében járta a Felvidék országútjait Divald Kornél és gyűjtötte össze apostoli buzgósággal úttörő műveinek anyagát. Ezt az anyagot a magyar művészettörténelem egységes rajzává összefoglalni, magyar és angol nyelven közzétenni csak kevéssel halála előtt engedte meg neki a sors ; főművének, „Magyarország művészeti •emlékei"-nek németnyelvű kiadása pedig végképen elmaradt. Amit ma a magyar művészet múltjáról a XII. századtól szinte a XVIII. századig tudunk, az jórészt Divald felbecsülhetetlen •értékű munkálkodásának köszönhető. Működésének jelentősége még sokszorosan meghatványozódott, mióta a trianoni határok elszakítottak Nagymagyarországnak műemlékekben leggazdagabb részétől. Divald nélkül a magyar művészet összefoglaló története még soká váratott volna magára, aminthogy nem születhetett volna meg P. munkája sem. Ami P. művének Divald összefoglaló munkáin felül létjogosultságot ad, az mindenekelőtt annak könnyebb használhatósága, a fejlődés vonalának a legrégibb időktől napjainkig terjedő Századok. 1933. I—III. 5