Századok – 1933

Pótfüzet - HARASZTI EMIL: Barokk zene és kuruc nóta 546

[П9] BAROKK ZENE ÉS KURUC КОТА. 599 VI. A Roscit bollit joyeux. — Ballo és bassa danza. — Rotibolo. —Haute dance és basse dance. — Mária királyné, II. Lajos király özvegyének basse dance gyűjteménye. A nyugati zenében évszázadokon keresztül tartja magát egy népdal, majd mindig szöveges táncdal. Gyakran külön válnak szöveg és dallam. A melódiára új szöveget alkalmaznak, az eredeti szöveget új dallamra éneklik. Később már az eredeti dalnak csak töredéke, dallamfoszlánya marad meg, vagy a szövegből egy mondat, egyetlen kifejezés, éppen csak egy szó. így van ez a tehénhús nótával is. Első és mai napig legrégibb nyomaira a XV. században akadunk, mikor fénykorát élte a franko-flamand művészet. A francia királyok és burgundi hercegek udvara zenei központ. A franko-flamand mesterek, köztük Dufay is, a népdaltól, a táncdaltól ihletődnek. A XV. század derekán élt Avignonban Mossé de Lisbonne nevű kelmefestő zsidó, aki szabad óráiban ének- és zenetanítással foglalkozott.1 Ez — mint neve után gondoljuk — a Pireneusi-félszigetről került Délfranciaországba. Az avignoni városi levéltár szerződést őriz, mely szerint Mózes kötelezte magát (1449 nov. 19.), hogy Antoine Girard avignoni tanulót ,,fideliter et sine dolo et fraude" megtanítja néhány dalra és táncra, lantra és hárfára, hogy kísérhesse énekét. A tanuló ezért fizet a zsidónak öt forintot. Biztosítékul a zsidó magához veszi a tanuló hárfáját és lantját tokjával együtt, két és fél forint értékben és az összeg fennmaradt részét előre lefizetteti. A szerződés még részletesen stipulál különböző, előre nem látott lehetőségeket, melyekkel most nem foglalkozzunk. Fontos, hogy a nóták között, melyekre Mózes megtanítja a tanulót, ott szerepel a Roscit bollit joyeux, a vidám tehénhús nóta is.2 A tehénhús kedvelt étele a XIV—XV. századbeli francia konyhának. Elkészítési módjairól már a XIV. század végén 1 Pansier, P. : Les debuts de théâtre à l'Avignon à la fin du XV. siècle. Annales d'Avignon et du Comitat Vénaissen. Paris— Avignon. VI. évf. 1919. I. 2 „ . . . dictus judeus promisit et convenit dicto Anthonio ipsum Anthonium docere et instruere ad ludendum de citara sive arpa Carmina sive cantinella sequentes : et primo joyeux spoyr. Item sperante, roscit bollit joyeux à contre, la bone volonté que jey, à deux mesures contenant l'aubedance et le pas de bréban."