Századok – 1933
Pótfüzet - HARASZTI EMIL: Barokk zene és kuruc nóta 546
580 HARASZTI EMII,. [94] mögött lappangó érzékiség átalakul furor saltationissá, erotikus, barokk táncőrületté. A spanyol—olasz tánc1 hegemóniája megszűnik, helyébe lép a francia tánc, uralmát a Közép-Európát elborító lengyel tánchullám sem tudja megtörni. A reprezentatív olasz táncok, a pavane és gagliarda helyébe jönnek az elevenebb, gyorsabb francia courante, passacaille, sarabande, a vidéki francia táncok, a bourrée auvergnata, a rigaudon provençale, a passepied breton, majd a menuet.2 Isaac és André Lorin táncmesterek Angliából áthozzák Párisba a kontratáncot (country dance),3 melynek pasztoral stílusú koreográfiáját itt átdolgozzák, az új társastánc gyorsan hódít, sokféle figurájával.4 A dauphine, Victoire de Bavière5 égisze alatt elárasztja az összes fejedelmi udva-Geschichte der Tanzkunst. Leipzig, 1862. L. Mastrigli dolgozata : Le danze storiche dei seeoli XVI, XVII, XVIII. Róma, 1889. és Böhme kétkötetes monográfiája : Geschichte des Tanzes in Deutschland. Leipzig, 1886. — Igen jó dolgozat R. Lach : Zur Geschichte des Gesellschaftstanzes. Wien, 1911 tanulmánya. — An. Meunier: La danse classique. Paris, 1929, tárgyalja a tánc-tabulatúrákat. — Táncbibliografiák : G. Oberst 1900-ig terjedő jegyzéke : Englische Orchestersuiten um 1600. Ein Beitrag zur deutschen Instrumentalmusik nebst einer Bibliographie der Tanzliteratur bis 1900. Borna-Leipzig, 1928. Igen hiányos. — Bibliography of Dancing, compiled and Annotated by Cyril W. Beaumont. London, 1929 fontos, az angol dancingmaster irodalomra. — С. Sachs népszerű könyve : Eine Weltgeschichte des Tanzes. Berlin, 1933 szintén ad bibliográfiát, de főkép etnográfiáit. — Dolgozatom folyamán többször idéztem Réthey Prikkel Marián könyvét a magyar táncról. E munkának legnagyobb értéke izzó fajszeretete és a magyar irodalmi források alapos ismerete s szerzőjének ösztönszerű megérzése egyes problémákkal kapcsolatban. Nem ismeri azonban eléggé a magyar történelem kútfőinek idevágó adatait. Legnagyobb fogyatékossága, hogy sejtelme sincs a tánctörténet és zenetörténet tudományos eredményeiről s járatlansága folyvást súlyos tévedésekbe dönti. 1 Az ibériai és appennini félsziget politikai kapcsolatai kölcsönös kulturális beszivárgást okoztak, mely a koreográfiákban is erősen jelentkezett. Spanyol földről került Itáliába a tordiglione, sarabanda, a spagnuloetta, a bassa danzá-k stb. V. ö. Croce, В.: La Spagna nella vita Italiana durante la Rinascimento. Bari, 1922. Ceremonie spagnuole in Italia fejezet. 2 H. Aragon : Les danses de la Provence et du Roussi lion. Cours d'amour. Danses de la Provence. Danses historiques (XVI— XVIII siècle). Fêtes et danses catalanes. Edition du Coq Catalan, 1922. 3 The English Dancing Master or Plaine and easie Rules for the Dancing of Country Dances, with the Tune to each Dance. London, Printed by Thomas Harper and are to be sold by John Playford. 1651. 4 Despréaux J. E. : L'art de la danse. Poème en quatre chants calqué sur l'art poétique de Boileau Despréaux. Paris, 1806. 5 Mémoires du Duc de Saint Simon publies par Chernel et Regnier. Tome XIX. Paris, 1875. 230. 1.
