Századok – 1933

Pótfüzet - TÓTH ZOLTÁN: A „gladius divinitus ordinatus” 481

502 TÓTH ZOLTÁN. [10] Miért asszociálja akkor a misericordiát a kardátadással ? S miért nem emeli ki az egyház, az özvegyek és árvák részesedési elsőbbségét, amit a német ordó kardszózata de facto elismer, csak persze, nem a misericordiával kapcsolatban. Bajosan hihető továbbá, hogy Wipo az udvari káplán, az egykorú szertartások kétségkívül alapos ismerője, ki ezenfelül II. Konrád koronázásának lefolyását eléggé részletes leírásban örökítette át az utókorra s ez alkalommal kardot egyáltalában nem említ, egy akkorra kétségkívül elavult ordó eszmevilágát igyekezzék ura lelkére kötni. Merjük hinni, hogy a Widukind-ordó irányadó maradt a XI. század első felében is ? Ekkor ismét előáll a szent lándzsa beiktatásának végzetes nehézsége. Widukindnál, mint hangsúlyoztuk, még egészen friss a világi és egyházi jelvénysorozat egymás mellé illesztésének nyoma és forradása. S a világi komponensbe elvben nyugodtan bele lehetett volna illeszteni a lándzsát, de miért emelik ki akkor a források mindig éppen ezt, holott a Widukind-formula a kardot szolgáltatja ki ,,omni potestate totius imperii Francorum" ? 1 Nehézségek, melyek bízvást arra indíthatnának, hogy az egészet nyílt kérdésnek hagyjuk ; mit joggal is tehetnénk, hiszen bizonyításunk tulajdonképpeni célja nem volt több, mint az ú. n. német ordó, pontosabban a belefoglalt kardallokúció, IV. Henrik korabeli eredetének tisztázása. De azért vessünk egy pillantást — ezzel az előbbiek után tartozunk is — arra a bizonyos Egbertformulára, mely már többszörösen alkalmasnak bizonyult a lándzsa-képviselte időhézag kitöltésére. Hátha most is segítségünkre lehet. íme, ez a sokat emlegetett angolszász ordó kereken, az egyház, az özvegyek és árvák kiemelése nélkül, s egyik jelvényhez sem fűzötten előírja, hogy a király ,,in omnibus judiciis aequitatem et misericordiam praecipiat, ut per hoc nobis indulgeat misericordiam suam clemens et misercors Deus".2 S talán nem kevésbbé érdekes, hogy — legalább is a Schreuer-egy begyűjtötte eléggé részletes anyagból — a középkor szűkebb értelemben vett egyházi szövegei közül is egyedül az Egbert-pontifikale püspöki pásztorbot-formulája dicsekedhetik ezzel az irgalomhangsúlyozó tendenciával,3 mindegyik más csak méltányos jutalomról és igazságos bün-1 MG. SS. III. 437. 1. 2 Marténe i. m. 599. 1. 3 Accipe baculum pastoralis officii et sis in corrigendis viciis saeviens, in ira iudicium sine ira tenens, cum iratus fueris misericordiae reminiscens. Idézve Schreuernél, i. m. 113. 1.