Századok – 1933

Pótfüzet - TÓTH ZOLTÁN: A „gladius divinitus ordinatus” 481

-£17] A „GLADIUS DIVINITUS ORDINATUS", 503 tetésről beszél. Ismeretes, milyen viszonyban állanak egy­mással a középkor királyavató és püspökszentelő előírásai ; az Egbert-pontifikale kiválása és egyedülállása tehát nagyon is jellegzetes tény. Az az ordo sacrandi, melyről a Tetralogus eredeti szövegezése nyilatkozik, Widukind mellett és inkább mint Widukinddal, az Egbert-formula szellemével és szöve­gével rokon. Vagy inkább azonos. De semmiesetre sem lehet nervus probandi-ja a német formula 1041-i exisztálá­sának. A két egymástól idegen összetevő közül pedig, ha Widukindot elejtettük, kétségkívül a kard a későbbi, leg­alább is XII. századbeli, szövődmény. Ellenesetben a szöve­gező a német formulából, annak a gondolat- és szókincséből támogatta volna meg állítását. Az eredeti szerző, Wipo, ezt nem tette, nem is tehette, azon egyszerű okból, mert az ú. n. német formula még nem állott rendelkezésére. Felhozhatnánk nb. egy sokkal frappánsabbnak látszó érvet is és sok fejtörésbe került, míg végül is az előbbit tettük első helyre. A kritikus Wipo-észrevétel t. i. igen is támaszkod­hatnék a német formula egy bizonyos változatára. S ez a kapcsolat minden további nélkül, egy csapásra eldöntené a részlet XII. századbeli eredetét. A német szertartás leg­régibb képviselői nem tartalmaznak királyi professziót,a XII. századnak nem is a legelejéről származó 139. számú kölni kódexben bukkan fel először az utóbb az ú. n. arlesi csoport jellegzetességévé lett s a német ordóból hamarosan kiszorult fogadalomszöveg. ,,Profiteor et promitto coram Deo et angelis ejus amodo et deinceps legem et justitiam pacemque sanctae Dei aecclesiae populoque michi subjecto pro posse ac nosse facere et conservare, salvo condigno misericordiae (Dei) respectu, sicut cum consilio fidelium nostrorum melius invenire poterimus." 1 Azonnal megállapítható, hogy köze­lebbi rokonságot, mint eme szöveg és a Tetralogus szavai között fennáll, kívánni is alig lehet. S míg az Egbert-formu­lával való egybevetés kapcsán csak a kardot kellett későbbi hozzátoldásnak tartanunk, ez a párhuzam az egész részletet a XII. századba utalná, mi jóval egyszerűbb s kézenfekvőbb, tehát önmagában könnyebben feltehető alakulás volna. Ámde Barbarossa professziós formulája, mint tudjuk, már más tartalmú volt,2 viszont egyenesen XII. századbeli német formulás kódex is akad, mely a professziót még nem 1 Waitz i. m. 43—4. 1. 2 MG. Legum Sectio IV. 1. 192. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom