Századok – 1933

Pótfüzet - TÓTH ZOLTÁN: A „gladius divinitus ordinatus” 481

500 TÓTH ZOLTÁN. [10] Chuonradi imperatoris-ból ismerjük, hol szerző a II. Konrád felkenését követő fejezetben, miután elősorolta az új király legbefolyásosabb tanácsadóit, így folytatja : Super hos omnes dilecta regis coniunx Gisela prudentia et consilio viguit. Cui páter erat Herimannus dux Alamannie ; mater eius Kerbirga, filia Chuonradi regis de Burgundia fűit. Cuius, parentes de Caroli Magni Stirpe processerant. Unde quidam de nostris in libello quem Tetralogum nominavit et postea regi Heinrico tertio, cum natalem domini in Argentína civitate celebraret, presentavit, inter alios duos versus edidit hoc modo : Quando post decimam numeratur linea quarta De Carolo Magno procedit Gisela prudens.1 A Tetralogusnak ezt a két sorát tehát maga az író hitelesíti egy kétségkívül a költemény megírása után kelt visszaemlékezésében, úgy hogy némi meglepődés fog el, mikor a Canisius-féle szövegben helyettük a következő három hexamétert olvashatjuk : Gisela de Caroli procedens sanguine Magni Nam si post decimam numeretur linea quarta Post Carolum Magnum nascetur nobilis ipsa.2 Világos eszerint, hogy a Canisius-kiadta szöveg egy átalakított, úgy látszik, megbővített változatot képvisel, mely Wipo eredeti konceptusával semmiesetre sem egybevágó. De pontosabb vonatkozásokat közöttük, sajnos, nincsen módunkban megállapítani, mert az egyedül ismeretes kézirat éppen az volt, melyet Canisius közreadott ; ám azóta ez is elkallódott. S ha távol is van tőlünk, hogy Canisius megbízhatóságát kétségbevonjuk, már módszer kedvéért sem tekinthetünk egy eredetijéből kétségkívül kivetkőztetett szöveget irányadónak. Es pedig egyetlen részében sem, hiszen nem tudhatjuk, hol és mit változtatott el az átíró, különösen olyan ré szletekben, melyek az ő kora felfogásának és meggyőződésének meg nem feleltek. A Canisius-kodex előkerülése legalább az átírás idejére nézve adna valamelyes terminus ante quem-et, mi a kritikának némi támaszul szolgálhatna. De ez mindeddig nem történt meg,3 s most már kevés a remény, hogy a kutatás 1 MG. SS. XI. 261. 1. 2 U. o. 250. 1. 3 Canisius codicem unicum Augustanum nactus exscripsit, nec tarnen desiderium eius iterum evolvendi amovit, quum nonnullis in locis textus medela egeat, quam tarnen aliquoties ipse Canisius adhi-