Századok – 1933
Értekezések - DOMANOVSZKY SÁNDOR: Anonymus és a II. Géza korabeli Gesta - 38
ANONYMUS ÉS A II. GÉZA KORABELI GESTA. 51 új eltolódások történtek s a fiatalabb rokonok a leszármazás rendjében egyik tartományból a másikba tolódtak előre azok jelentőségének sorrendjében.1 A többi fejedelmek fölött állott azonban a kievi nagyfejedelem, aki a kerületeket fiatalabb rokonai közt kiosztotta, viszályaikban döntött és bírájuk volt.2 Csak azok vesztették örökségüket, akiknek apja a nagyapa halála előtt halt meg. Ezeknek is adtak ugyan kerületeket, de törülték őket a rokonsági sorból s így csak arra a kijelölt kerületre szorították örökségüket (izgojsztvo).3 Ezen a renden csak a ljubecsi szerződés változtatott 1097-ben, amely kimondta, hogy mindenki megtartja atyai részét (otcsina).4 Ez bizonyos állandóságot hozottá birtoklásba, de a részfejedelemségek (zemli) megállapodott rendje csak a bennünket érdeklő korszak után fejlődött ki.5 Szuzdal előretörése ezekkel az állandósítási törekvésekkel függ össze. A ljubecsi szerződés csak a fejedelemségekre vonatkozott, nem a kievi nagyfejedelemségre. Kievből* csak Monomach Vladimir nagyfejedelem és utódai, fiai : Msztiszlav és Jaropolk (1113 és 1139 közt) akartak otcsinát alakítani, vagyis ott a saját águk uralmát állandósítani.6 1154-ben azonban Izjaszláv szállta meg Kievet. Vele szemben Monomach Vladimir fia, Dolgorukij György emelt igényt a nagyfejedelemségre azon a címen, hogy Kiev az ő otcsinája.7 Dolgorukij György Rosztov és Szuzdal fejedelme volt. Ez a fejedelemség északon, a Volga és mellékfolyói mentén, ( a mai Moszkva táján feküdt. Eddig egyáltalán nem volt jelentékeny, sőt meglehetősen lakatlan s lakosai finn-ugor eredetűek. A Dolgorukij György által megindított harcokkal egyidejűleg indul meg délről betelepítése. A nomád népek állandó támadásai Kiev ellen, a dél felé vezető út bizonytalansága és a nagyfejedelmi hatalomért folyt küzdelem az 1134— 1 U. о. I. 173. 1. Alle zur Zeit lebenden Fürsten rangierten nach dem Altersrecht in einer geneologischen Stufenleiter. Genau so bestand Russland aus einer Stufenleiter von Bezirken je nach Bedeutimg und Ertragfähigkeit. U. о. I. 175. 1. 2 An der Spitze der Personalleiter stand der älteste der jeweilig lebenden Fürsten, der Grossfürst von Kijew . . . Der Grossfürst verteilte die Bezirke unter den jüngeren Verwandten, er teilte sie ihnen zu, schlichtete ihre Zwistigkeiten und sass über ihnen zu Gericht. Id. mű I. 175. 1. 3 Id. mű I. 186. 1. 4 Id. mű I. 183. 1. 5 Id. mű I. 191. 1. 6 Id. mű I. 184. 1. ' Id. mű I. 185. 1. 4*
