Századok – 1933

Pótfüzet - TÓTH ZOLTÁN: A „gladius divinitus ordinatus” 481

494 TÓTH ZOLTÁN. [10] színű, de még mindig ellene lehetne vetni, hogy maga az adat német forrásból való. Igazán nem lehet ellenben német szug­gesztiót tennünk fel VII. Gergely Salamonhoz intézett neve­zetes korholó levelére nézve, melyben ,,lanceam coronamque"-t ír,1 a lándzsát teszi még 1074-ben is a korona elé, amint bajosan véletlen, hogy az Esto Dominus-fohász is az Egbert-formulának éppen a (bakulus)-lándzsaátadó szózatá­ban fordul elő. Eszerint még Salamon koronázásakor is sze­rephez jutott volna a lándzsa, ez utóbbinak az átadása hívta volna fel Béla herceget a szöveg jelentése felőli érdeklődésre és semmiesetre sem övezték az új király oldalára a kardot, a német formulának ezt az elengedhetetlen kellékét. A neve­zetes várkonyi jelenet ezt a jelvényt a királysággal szemben még szigorúan a dukátussal társítja, s talán nem tévedek, ha azt hiszem, hogy ez a felfogás a krónika idevágó részletének egyetlen komoly hitelességi jegye. Ám döntő is egyúttal. Mindezek ellenére is vissza kell azonban térnünk Szent István koronázásához, ehhez a fentebb olyan kényesnek jel­zett problémához. A magyar gyakorlatra nézve minden­esetre ez a szertartás a kérdés nervus probandi-ja, és minősít­hető hazai forrással, sajnos, mindössze eggyel rendelkezünk, a Nagyobb Legendával. Meggyőződésem azonban, hogy mindazoknak, akik az ott közölt néhány sorhoz tökéletes elfogulatlansággal közelednek, lehetőleg mindent elfeledve, amit a szövegről eddig írtak, mindazoknak sikerülni is fog valami újat kiolvasni belőle. Ezerszer átrágott kútfőkkel szemben azt hiszem, éppen arra a kritikai adottságra van szük­ség, melyet ismertetőm — az ő szempont jából talán helyesen— hiperhermeneutikának nevezett. Előrebocsátom, hogy Adémar de Chabannes-nak a magyar királylándzsát illető tudósításától a hitelesség lénye­gét nem tudnám egészen megtagadni. Az idevágó jelentés ugyan a legrészletesebb, az irodalomban C-nek nevezett, Adémar-változatból származik, melyről már Waitz kimutatta, hogy 1159 utáni interpolatio ; 2 Jules Lair idevágó érdemes művének3 megjelenése óta azonban azt is tudjuk, hogy a rövidebb, alapfogalmazványnak tekintett, A.-kézirat sem különb, ha régibb átírás is valamivel. Adémar eredeti művét tehát mindeddig nem ismerjük s minden egyes adatának 1 Fejér, I. 421. 1. 2 A független szövegrészeket kiadta a MG. SS. IV. 106—148. 1. A teljes munka Chavanon-nál : Collection de textes pour servir ä l'étude et ä l'enseignement de l'histoire. XX. k. Paris, 1897. 3 Études critiques sur divers textes des Xe et Xle siécles. His­tória d;Adémar de Chabennes Paris, 1899.

Next

/
Oldalképek
Tartalom