Századok – 1933

Pótfüzet - TÓTH ZOLTÁN: A „gladius divinitus ordinatus” 481

-£17] A „GLADIUS DIVINITUS ORDINATUS", 493 halten." 1 Ebből igazán megosztott, egyházi és világi, hatalom-átadásra s kettős esküre lehetne és kellene következtetnünk. Késő középkori aktusról lévén szerencsére szó, melynek lefolyását nem egy forrásból ismerjük, nem kétséges, hogy Windecke előadása tévesen szubjektív. Egységes hatalomátadás volt, egy eskü s egyetlen szertartás, melynek kánonja az ú. n. német ordó. Az Egbert-formula, igaz, nem beszél egyenesen lándzsáról, viszont az egyetlen szövegezés, mely a szent lándzsával mégis megfér. Sisak (korona) mellett t.i. jogart és bakuluszt ad az uralkodó kezébe, mely utóbbit nemcsak a középkori kép-, érem- és pecsétanyag szokta sűrűn felcserélni a lándzsával, de a lehetséges azonosításra még formulás bizonyítékunk is van. Az aquitaniai hercegformula t. i. megfelelő rubrikájában határozottan lándzsát ír elő, a hozzátartozó allokúcióban azonban a német formulából kölcsönzött bakuluszátadó szózatot mondatja el a konszekrátorral. Teljes jogunk van tehát feltenni, hogy ilyesféle áthárítás a német szertartáson is megeshetett, vagyis a lándzsa e néven nem említése, az Egbert-ordó birodalmi alkalmaztatásának nem lehetett akadálya. Éppen úgy, mint a sisakja sem zárta ki a koronázást.2 Azt azután, hogy mennyiben használtam fel ezzel az összevetéssel a német ordó elleni bizonyításnál a német ordót, mint ismertetőm állítja, sajnos, nem tudnám megmondani, mert ezt az ellenérvet, megvallom, egyáltalában nem voltam képes megérteni. Ö a XI. század első felében oly sűrűn szereplő magyar lándzsajelvénynek szemmelláthatóan nem tulajdonít különösebb jelentőséget. ,,E lándzsák kétségtelenül a magyar királyokkal szemben támasztott német hűbéri igényekkel függenek össze. Péter esetében legalább is ez teljesen bizonyos." Mondjuk tehát, hogy Péter azért ruházta át a Magyarország feletti főhatalmat „cum lancea deaurata" III. Henrikre, hogy hatalmas pártfogójának formailag is kedvében járjon. Nem valószínű, de meglehet. Miért volt azonban az ,,insigne regis" Ménfőnél is éppen a lándzsa ? Talán Aba király is a németek kedve szerint fegyverkezett fel, hogy vereség esetén egy nekik megfelelő uralkodói jelvényt kobozhassanak el tőle ? Ez már több, mint nem való-1 Altmarm kiadása 469. 1. 2 Alföldi szerint, mint azt 1933 január 6-án a Budapesti Philologiai Társaság országos értekezletén ,,Konstantinus monogrammos sisakjától Szent István koronájáig" c. előadásában kifejtette, a szent korona felső része is egy kb. a VII. századra kialakult sisaktípust reprezentál. Szt. István palástján a király tudvalevően lándzsát tart a kezében.