Századok – 1933

Szemle - Scheel Helmuth: Die Sendung des polnischen Gesandten von Stadnicki an die Pforte (1733–1737). Ism.: Fekete Lajos 479

SZEMLE. 479 Zwingli életének és működésének .legelső részletes és hiteles rajzát. Holott a valóság az, hogy Kullinger ezt a Stumpf-féle, harminc esztendővel azelőtt keletkezett, tehát legközvetlenebb kortársi hitelű krónikát használta föl a maga művében száz százalékig — ebből és más egykorú följegyzésekből csak kompilálva a magáét, amit különben őszintén be is ismer — s erősen apologétikus célzatának megfelelően ennek az anyagát gyúrta át és színezte ki, néhol túlságos szabadsággal. Stumpf eredeti dolgozatának kiadása éppen ezért már régi adóssága volt az egyébként gazdag és sokoldalú Zwingli-kutatásnak s ez a kiadvány ezt az adósságot mintaszerűen rója le. W. az eredeti régi svájci németségében adja a fontos forrásszöveget, amely az eseményeknek egyebünnen is ellenőrizhető pontos és színezetlen előadásával s a krónikásnak Zwingli iránti teljes elismerése és hálája mellett is minden „legendaképzési" hajlam olőnyös hiányával tűnik ki, a maga keresetlen, de erővel és élettel teljes egyszerűsége által pedig még mint írásmű is élvezetesen, néha monumentálisan hat. A kiadó bevezetése alapos forráskritikai tanulmány, jegyzetei -— amelyeket e második kiadás számára nagyban megbővített — a szakirodalomban való rendkívüli tájékozottságról tanúskodnak, a tovább kutatni akarónak megbízható kalauzul szolgálnak, sőt a nem tudományos szempontból érdeklődők szükségleteit külön is figyelembe véve, Zwingli életének és irodalmi működésének olyan adatait is elég részletesen fölsorolják, a főszöveg megvilágosítására, amelyek a szakember számára tulajdonképen már fölöslegesek. De a svájci ember, a maga fejlett történeti tudatával, az ilyen munkák iránt, úgy látszik akkor is érdeklődik, ha nem szakhistorikus vagy teológus és ha vallásfelekezetileg nem is a krónika hősének és írójának a táborába tartozik. A két kappeli „háború" leírása — melyek közül tulajdonképen csak a második járt vérontással s lett a zürichi állam ós reformációja számára kicsi híján végzetessé — szintén közvetlen kortársnak a műve, szintén megbízható, részletes, színezés nélküli munka és szintén sokáig az volt a sorsa, ami az előbbinek : Bullinger teljes mértékben fölhasználta s elsőbbrendű forrásértékét homálybaállította. A mindeddig kéziratban volt eredeti szöveg pontos kiadása tehát itt sem várathatott tovább magára s W. ezt is ugyanolyan gonddal, tudással és szeretettel végezte el, mint az előbbit. A magyar egyháztörténeti irodalom — ahol, egy sajátságos „aggszokás" következtében, még mindig fel-felbukkannak olyan, egyébként becses forráskiadványok, amelyek a bevezetéssel és a jegyzetekkel járó tudományos kötelességeket vagy a lehető legfelszinesebben intézik el, vagy egyáltalában tudomásul sem veszik — jól tenné, ha különös figyelmet fordítana a publikálási módszer és forma tekintetében is ezekre a kiadványokra, amelyek pedig nem is céhbeli „egyháztörténész" kezéből kerültek ki. Révész Imre (Debrecen). Scheel, Helmuth : Die Sendung des polnischen Gesandten von Stadnicki an die Pforte (1733—1737). (Mitteilungen des Seminars für Orientalische Sprachen zu Berlin, 1932., XXXV., Abteilung II, 177—-194 1.) Török palaeographiai dolgozat, mert S. a tanulmány központjává tett levelet facsimilében, a német fordítás mellett török szöveggel közli, de maga az ügy, Stadnicki szereplése is érdekes. Ez, 1730 óta mint II. Ágost lengyel király rezidense tartózkodván Konstantinápolyban, az uralkodója halálát követő lengyelországi pártharcok alatt a francia párt jelöltjét, Leszczinskit szolgálta. Összeköttetésbe került a francia követtel (Villeneuve) és Rákóczival, akik mindketten támogatták őt az osztrák és orosz kormányok jelöltjével,