Századok – 1933

Történeti irodalom - Ifj. Iványi-Grünwald Béla: Gr. Széchenyi István: Hitel. Ism.: Ungár László 455

TÖRTÉNETI IRODALOM. 459 Staël bárónő közvetítésével jutott el hozzá. A kettő közötti ellentétet optimizmusa, valamint vallási és társadalmi erénye hidalta át. Értékrendszere a keresztény perfekcionizmus talajába eresztette a gyökerét, amelyre — ezt vallotta — az Igazság és Hűség eszmé. nyeinek itt, e földi életben való megvalósításával törekedhetünk. Széchenyi a szó legmélyebb értelmében vett etikai géniusz, csodálatos éleslátással pillantotta meg azokat az eszközöket, melyekkel az ideálok világa felé emelkedhetünk. Gazdaságpolitikai célkitűzéseit a nemzetiség alá rendeli ; ez az ő fogalmazásában morális energia s mint ilyen, a transcendens felé vezető út egyik állomása. Nacionalista célkitűzésének elméleti alapja az organikus államszemlélethez kapcsolódik, amely szerint a nemzeti szellem életerő, alakítható és kiterjeszthető. Kortársaival szemben éppen azért foglalt a reformpolitika mellett állást. A nemzeti szellem átalakítását az önismeretnek kell megelőznie. Itt a faji hibákra mutat rá, melyek megváltoztatását társadalmi eszközöktől várja. A szülői ház vallásos és nemzeti légkörében alakult ki Széchenyinek az a meggyőződése, hogy a nacionalizmus az élet nagy, ideális értéke. A magyarság sorsa feletti tépelődései a legsötétebb gondolatokat ébresztik lelkében s feszültsége angol olvasmányainak hatására enyhül némileg. A húszas években nagy lelki átalakuláson megy keresztül, mely ideális szerelmében és megújuló vallásos lendületében nyilatkozott meg. Az imádott lény az ideálizmus eszményeinek hordozója, az erény edénye, akitől a törvény választotta el. Az eszmények és a törvény ennek hatására új tartalmat nyernek lelkében. Mindezen megállapításokat a Naplóknak időközben megjelent III. kötete még jobban megerősíti. Vallásos érzése Albach Szaniszló hatására szociális tartalommal telítődött meg s a keresztény perfekcionizmus lelkében élő ideálját is a XIX. század elején feltűnő irány csak megszilárdította. Végül, Viszota Gyula kutatásai nyomán, I.-G. összefoglalja a Hitel megírásának és megjelenésének történetét, valamint a Hitel könyvészetét, vázolván a jelen kiadásnál érvényesülő szempontokat. Foglalkozik az előzményekkel és a mű visszhangjával. Széchenyi közvetlen elődeit a nyelvújítókban látja, akik előkészítették a nemzetiség érdekében a politikai eszközök igénybevételét. Érdekes világot vet a magyar szellemi élet mozgalmas fejezetére, melyet a patriotizmus és nacionalizmus harcának nevez. A patrióták, Berzeviczyvel az élükön, az anyagi boldogság biztosításában látják az igazi hazafiságot, velük szemben Kazinczy az ideális értékért, nemzetiségért harcol. A Hitel a gazdaságpolitikát ez ideális értéknek rendeli alá, s ez a felfogása már a kortársak előtt sem maradt rejtve. Guzmics Izidor lapjában, a Vallási és Egyházi Tárban közölt kivonatokat belőle. A legmélyebb ellenvetést viszont a Taglalat jelentette, amely eddig mint a Hitel klasszikus ellentéte szerepelt. I.-G. e mű szerzőjének egész lelki struktúráját, gondolatvilágát vizsgálat alá veszi s megállapítja, hogy a nagy anyagi válságból kikerülő