Századok – 1933

Történeti irodalom - Hegedüs Lóránt: Gróf Széchenyi István regénye és éjszakája. Ism.: Angyal Dávid 460 - Hegedüs Lóránt: Gróf Széchenyi István regénye és éjszakája bizonyítékai. Ism.: Angyal Dávid 460

460 TÖRTÉNETI IRODALOM. réteg felfogását tükrözi vissza, amely természetesen károsnak tartja az átalakulást, benne a magyarság romlását is látva. Fejtegetéseiben is ez a lelkület vezeti, de amikor arról szól, hogy a paraszt földjét megválthatja, mondanivalói alaposság tekintetében túlhaladják a Hitelt. I.-G. tartalmas és mélyenjáró fejtegetései a Széchenyikutatás Kemény Zsigmond által kijelölt útján Péterfy, Angyal, Viszota, Mályusz és Szekfű eredményeit s a szellemi mozgalmak történetét felölelő nemzetközi irodalom megállapításait értékesítve, méltán illeszkedik újabbkori történetírásunk kiváló alkotásai közé. llngár László. (Pécs). Hegedűs Lóránt: Gróf Széchenyi István regénye és éjszakája. Budapest. 1832. Athenaeum. 8° 326 1. + 15 melléklet. Gróf Széchenyi István regénye és éjszakája bizonyítékai. Közzéteszi : Hegedűs Lóránt. Budapest, 1932. Magyar Történelmi Társulat. 8° 31 1. H. könyve regény és történelmi életrajz egyszersmind. „Fantasztikus káprázat, mely egyben igaz és való" — mondja, a szerző. Ezt a vegyes formájú műfajt a külföldi irodalomban „történeti belletrisztikának" nevezik. A szaktudósok büszke lenézése van ez elnevezésben kifejezve, de a nagyközönséget ez a lenézés nem zavarja, sőt Emil Ludwig és Maurois életrajzi könyveit igen sokan olvassák az eredetiben csakúgy, mint fordításokban. H. a külföldön népszerűvé lett műfajt meg akarja honosítani irodalmunkban. Ez a műfaj ugyanis igen illik tehetségéhez. A hivatásos hírlapíró, a némely tekintetben Jókaira emlékeztető regényíró leírásainak szemlélhetősége és elbeszéléseinek élénksége által fel bírja kelteni az olvasó érdeklődését hőse életének története iránt. A mellett politikai tapasztalatai, sokoldalú tudományos képzettsége és alaposságra törekvő szelleme biztosítékok arra nézve, hogy egy Széchenyiről írt életrajzhoz komoly készültséggel fog s amennyiben vegyes műfajának sajátságai megengedik, a fantasztikus külszín alatt is komolyan tusakodik a Széchenyi-problémák bonyodalmaival. Különösen az a probléma érdekli, hogy mikép magyarázható meg az átalakulás, mely által a harmincas évek liberális Széchenyijéből a 40-es évek konzervatív Széchenyije lett. Szerinte az 1629-ben nemesített Széchenyiek apjának parasztszármazása teszi érthetővé a nagy reformerben a történeti kegyelet fogyatékosságát, a földfelszabadító gerjedelmet, az újítás vágyát. Igaz — folytatja a szerző —, hogy a XVII-ik század eleje óta, az eredeti faj, a nemesített paraszt faja lassan elhalványul öt vagy hat nemzedéken át vegyülve arisztokraták vérével, de Széchenyi Istvánban feltámad az ősparaszt, a többi vérséggel észbontó küzdelemben. Mindez igen regényes és szép! Egy pszichológiai álom, melyet kár volna a kritika hideg levegőjében eloszlatni. Nem ismerjük Széchenyi-Szabó Márton uramat, kinek gyermekei nemességet