Századok – 1933
Értekezések - BARÁTH TIBOR: A VII. nemzetközi történettudományi kongresszus 430
434 BARÂTH TIBOR. történeti konfigurációkat, megalkotván így tudományunknak a reális filozófiai aszpektusát, — a történetbölcseletet. A modern történetírásnak főleg e két utóbbi aszpektusa az, amely Nyugaton a történelmet, a pozitivizmustól kelteződő szakadás után, ismét szerves kapcsolatba hozta egyrészt a nagy tömeggel, másrészt folyton megújuló életenergiájával, a filozófiával . Mélyebb elemzés után tehát azt mondhatnók, hogy a történelem keretei, szaktudományunk alapkategóriái azok, amelyek újólag nyernek megfogalmazást és hosszasan tanulmányozott forrongás után ismét megállapodni készülnek. * Egy pillantás a nagygyűlés határozataira és óhajaira még jobban meggyőz bennünket az imént rajzolt áramlatok létezése felől. A történetírás történelmének megírására felállított bizottság (Commission pour l'Histoire de l'Historiographie) gondolata teljesen beléillik a jelenleg elért helyzetbe. Az elméleti viták után ugyanis valóban elérkezett az ideje annak, hogy a további okulás céljából megírjuk a történelem gondolatának eddigi gyönyörű pályafutását. Ugyanígy kell felfogni, tehát az új történetírói szellemben, a nemzetközi érintkezések (Histoire des Relations internationales) vizsgálatára vonatkozó javaslatot, vagy a másikat, mely az új és legújabb kor történelmének keretén belül az egyszerre több nemzetet érdeklő anyag összegyűjtésére és feldolgozására szervezett együttműködést óhajt létrehozni. E kérdések annyira előtérben vannak, hogy az egyik bizottság már szükségét érzi 1 a gazdasági tényezők történeti szerepe nyomatékos hangsúlyozásának s azt kívánja, hogy ezen a téren minden ország mélyítse el kutatásait és fokozza a feldolgozások számát. Az új áramlat : — jelzőit tekintve — talán a legtisztábban jut kifejezésre az alábbi óhajban : „Készítsük el a kézikönyvek összehasonlító, tárgyilagos és szintetikus feldolgozását, hogy ezáltal lássuk az egyes országok történetszemléletét s azokat közös haladás érdekében egymással szembesítsük. (Lhéritier.)1 Az új szellem bélyegzőjével ellátott mindezen óhajok és határozatok azt bizonyítják — ismételhetjük —, hogy a történettudomány területén nem kevesebbről van szó, mint az egész régi koncepciónak átépítéséről, híven alkalmazkodva az új módszerekkel < megpillantott valóság méreteihez. Tévedés lenne azonban mindebből arra következtetni, hogy a történetírás régibb, jólbevált ágai is divatjukat múlták volna. Ez nagy baklövés lenne, hiszen ilyesmiről nincs szó. Jelen sorok írója csak hangsúlyozni óhajtotta az új gondolatokat, megvilágítani tudományunk legfrissebb munkamezejét, megtartva mindamellett a tisztéből folyó legteljesebb tárgyilagosságot. Mert 1 Az idézett határozatok és javaslatok a kongresszus jegyzőkönyveiből vétettek, melyek a Bulletin of the International Committee legközelebbi számában megjelennek.
