Századok – 1933
Értekezések - DOMANOVSZKY SÁNDOR: Anonymus és a II. Géza korabeli Gesta - 38
ANONYMUS ÉS A II. GÉZA KORABELI GESTA. 43 hanem azoknak megfogalmazása, vagy a felek által benyújtott fogalmazványnak többé-kevésbbé való átalakítása volt : A scribere, scriptor s hasonló kifejezéseknek tehát... itt az ő szerepükre nézve valószínűleg az az értelme, s ezt az egyik oklevélben Barnabás szerepének a scripsit, scriptor helyén hasonló kapcsolatban dictavit szóval jelölése is igazolja, mert ez fogalmazást jelent. Ez azután az oklevelek szerkezetében olykor nagyobb, máskor kevésbbé szembetűnő rokonságot vagy egyformaságot eredményezett ugyan ; egyöntetű „kancelláriai" formák kialakulására azonban még nem vezetett."1 Éppen a többször említett 84. számú oklevél 1156-ból, amelyben a maledikciós formula második része : ,,anathemati divino perpetualiter subiaceat" előfordul, ámbár scriptor ként Barnabás, pecsételőként pedig Miklós vannak megnevezve, alig tekinthető királyi oklevélnek. Benne Márton esztergomi érsek első személyben (Ego . . .) beszél, sőt rendelkezésének királyi megerősítéséről is maga nyilatkozik : „Ne vero cuiquam successorum meorum eas substrahere, diminuere vei mutare liceat, per présentes privilegii paginam sanciri constitui et regii impressione sigilli tarn aurei, quam cerei totius regni assensu stabiliri feci."2. Az is különös, hogy a tanuk közül Belus nádor és Henrik udvarbíró nevei kétszer is föl vannak sorolva, az oklevél elején a dátummal és a király nevével kapcsolatosan, és az oklevél végén a tanuk élén. Bármennyire lazák is még az oklevél kiállításának szokásai, a királynak akkor már legalább egy évtizede működő nótáriusa, ha az oklevelet akár csak maga fogalmazta volna, ilyen durva hibát alig követett volna el. Barnabás tényleges részvételével szemben ez oklevél szövegének keletkezésében tehát méltán aggályokat nyilváníthatunk. A másik döntő oklevélen, a 83. számún pedig, amelyre Heilig a promulgációs formula átvételét alapítja, egyáltalán nincs is rajta Barnabás neve s ahhoz a királyi kancellárnak, vagy nótáriusnak semmi köze. Kiállítója Albertus úr azt Rafael pannonhalmi főapát és a szentmártoni apátság szerzetesei és Ticianus fia királyi pristaldus előtt, tehát Pannonhalmán, anélkül, hogy a király környezete részéről bárki is jelen lett volna, foglaltatta írásba.3 1 Szentpétery : Magvar oklevéltan, 60. 1. 2 Mon. Strigonii, I. 107. 1. 3 Wenczel: Árpádkori új okmánytár, I. 63. 1. Pannonhalmi rendtörténet, I. 602. 1.
