Századok – 1933
Értekezések - DOMANOVSZKY SÁNDOR: Anonymus és a II. Géza korabeli Gesta - 38
44 DOMANOVSZKY SÁ.NDOR. Tehát éppen az alapul szolgáló két formulánál Barnabásnak tényleges tevékenysége nagyon is kétséges, illetve a promulgációs formulánál ki van zárva. Lássuk tehát a további bizonyítékokat, amelyeket Heilig tételének további alátámasztására felhoz. Ezek is stíluskritikaiak. Mindjárt az első meglepően frappáns. Anonymus a prológus végén írja : Reges Hungarie et nobiles regnum habeant felici fine hic et in evum. „Barnabas schliesst — folytatja Heilig — in Nr. 72. das Corpus der Urkunde mit dem Satze : Judicium dei sine misericordia veniat super ilium, nisi resipuerit, hie et in evum."1 Első pillanatra nyomósabbnak látszik ez az előző bizonyítékoknál. De semmi sem szól amellett, hogy ez az oklevél2 Barnabástól származnék. Igaz, hogy az első, amelyben Barnabás mint seriptor előfordul, ugyanebből az évből való, 1146-ból ; az itt szóban forgó azonban kétségtelenül magánoklevél, amely a hozzábiggyesztett megerősítési záradék tanúsága i szerint utólag nyerte el ezt a megerősítést : scripta, recitata et confirmata sunt hec jyresentibus nobilissimis regni testibus. Tehát a valószínűleg Pannonhalmán írt szöveget a tanuk előtt fölolvasták és ezen fölolvasás alapján erősítették meg. Az ország előkelő tanúi közt pedig bizonyára nem volt jelen a király nótáriusa, mert különben László herceg I mestere és a szomszédos centuriók (Ceh, Henricus, Cherbela) ' mellett bizonyára az ő nevét is fölsorolták volna. De eltekintve ettől, Heilig exakt módszere szerint inkább azt kellene bizonyítani ezzel a hellyel, hogy az Anonymus Barnabás elődjével, Jánossal azonos, mert már 1 ő is használja egy 1137-ben kétségtelenül az ő kezéből kelt oklevelében a következő maledikciót : „malediccioni subiaceant et beatum Martinum ultorem sue iniurie hic et in eternum senciant,"3 majd a következő évben egy másik oklevélben : ,,et hic et in futuro illi adversarentur"4; és János legalább tényleg II. Béla jegyzője volt. Persze Heilig valószínűleg úgy képzeli el, hogy Barnabás korábban János mellett működött s elődjétől tanulta el ezt a formulát. Különös súlyt kell vetnünk éppen erre a János nótárius okleveleivel való egyezésre, mert Heilig további stílkritikai vizsgálatainál nem csak azokra az oklevelekre terjeszkedik 1 Évkönyv, 34. 1. 2 Wenczel : Árpádkori új okmánytár, I. 56. 1. — Pannonhalmi rendtörténet, I. 597. 1. 3 Fejér Cod. Dipl. TI. 94. 1. 4 Fejér Cod. Dipl. II. 108. 1.
