Századok – 1933

Értekezések - DOMANOVSZKY SÁNDOR: Anonymus és a II. Géza korabeli Gesta - 38

42 DOMANOVSZKY SÁ.NDOR. Már ezen az alapon levonja a következő lapon a következtetést : „Der König des anonymen Notars kann kein anderer als Béla II. sein. Damit ist ein Jahrhunderte langer Streit endgültig zu Gunsten des blinden Béla entschieden und doch wohl nicht etwa nur wahrscheinlich, sondern ganz sicher."1 Egy újabb lappal odébb már megállapítja a szerzőt : „Also ist Barnabas der anonyme Notar." Erre a következtetésre az 1156-ból datált 84. számú oklevél alapján jut el. Barnabás mint II. Géza király nótáriusa 1146-tól 1158-ig nyolc esetben fordul elő mint valamely oklevél scriptora2 és 1158-ban két dalmáciai oklevélben mint cancellarius. Eltekintve e két utóbbitól, a nyolc oklevél közül egyben csak az van említve, hogy notario Barnaba existente (77. sz. 1148-ból), egy esetben kétségtelenül csak a fogalmazás körül volt része : qui iussu regis hoc 'privilégium dictavit (81. sz. 1152-ből), három esetben a formula, mely nevét az oklevél szövegébe bekapcsolja, azt mondja róla, hogy az oklevél „scriptor"-a (73. sz. 1146-ból, 82. sz. 1152-ből és 84. sz. 1156-ból), egyszer hogy azt ő ,,scripsit" (78. sz. 1150-ből), egyszer hogy ,,conscripsit" (80. sz. 1151 körül), egyben pedig, hogy Géza király ,,per notarium Barnabam hanc cartam stabiliri facit" (90. sz. 1157—58 körül). Nagyon téves volna azonban ezeknek a kifejezéseknek különbségeiből messzebbmenő következtetéseket levonni. A rendszeresebb okleveles gyakorlat Magyarországon Szentpétery Imre megállapításai szerint csak akkor van kialakulóban. Az első állandó személyiség, aki ezzel foglalkozik éppen II. Béla idejéből Johannes nótárius, akitől az 1135 és 1137 közti évekből összesen három oklevelet birunk, a második a szóbanforgó Barnabás, a harmadik az ő utóda Bicén, akitől az 1162—1172 közti évekből maradtak ránk oklevelek. Az oklevelek kiállítása úgy külső, mint belső tekintetben fölötte ingadozó. A királyi oklevél a királyi megerősítést nyert magánoklevéltől alig különböztethető meg. A király többnyire mások rendelkezéseit foglaltatja írásba és erősíti meg pecsétjével, gyakran csak pecsétjét illeszti a magánfél által bemutatott oklevélre. Szentpétery éppen Barnabás és Bicén működését így jellemzi : ,, . . . ezt csak úgy fejthetjük meg, hogy Barnabas és Bicén szerepe nem (vagy nem mindig) az oklevelek írása, 1 Évkönyv, 33. 1. 2 Egyszer csak mint sigillator, 85. sz. (1156 körül.)