Századok – 1933
Értekezések - FETTICH NÁNDOR: A levediai magyarság a régészet megvilágításában - 369
390 FETTICH NÁNDOR. teljesítményei közé tartozik ; „nemzetközi" művészetnek legkevésbbé sem lehet ezt tartani, mint azt egyesek kellő ismeretek hiányában elképzelik. Ez a felfogás különben onnan származott, hogy egyrészt a magyarság oroszországi történetét figyelmen kívül hagyva, ezen emlékcsoportnak akár a kazárokhoz, vagy bolgárokhoz, akár más közelebbi, vagy távolabbi népekhez való kapcsolása — a föntebbiek után érthető okokból — nehézségbe ütközött ; másrészt a fegyveröv díszítményeiből, melyek a levediai magyarság körében és szomszédos helyeken nagy mennyiségben készültek, a főbb kereskedelmi útvonalak mentén tekintélyes mennyiséget exportáltak olyan népekhez, melyekről bizonyos, hogy e cikkek gyártásában vagy semmi, vagy csak igen kevés szerepük volt. Az akkori intenzív kereskedelem közkedveltté („divattá") tette a fegyverövvereteknek a honfoglaló magyaroknál uralkodó formáit északi és keleti Európában, ennélfogva ezek a magyarság területein kívül azokon a helyeken találhatók nagyobb mennyiségben, amelyek az akkori kereskedelemnek forrásvidékei voltak : Svédországban, a volgai Bolgáriában, Permiában stb. A tarsolylemezek készülésének idejét tehát a magyar honfoglalást közvetlenül megelőző rövid korszakra és az utána következő pár évtizedre tehetjük ; helye pedig a kievi állam területe, esetleg a Levediával érintkező részek és Levedia nyugati részei. Arne csatlakozik N. P. Kondakov véleményéhez, aki a csernigovi kürtöt Kievbe vándorolt arab kézműves munkájának tartja.1 Ezt mi is elfogadhatjuk, de azzal a hozzátétellel, hogy a tarsolylemezek körére ezt a feltevést nem lehet minden további nélkül alkalmazni. Nagyon valószínű, hogy a bezdédi tarsolylemez és a „Nagy Károly-kard" pengéjének vörösréz berakása ugyanott készült, ahol a csernigovi nagyobbik kürt borítása. A szolyvai lemezt ugyanebbe a körbe kell helyeznünk. A többi tarsolylemez is ebben a szférában készült : a vörösrézbádog alkalmazása erős bizonyíték erre vonatkozólag. Viszont azt mégsem lehet feltételezni, hogy egy olyan hatalmas, gazdaságilag, katonailag és politikailag megszervezett lovasnomád törzsszövetség körében, mint amilyen a IX. század végi magyarság volt, ne éltek volna arab, vagy kazár ötvösök. A Maeotis-vidéki hagyományok itteni továbbélését ily irányban talán fel lehet használni bizonyítéknak, bár a kievi állam fémművességének is módjában volt közvetlenül és közvetve átvenni ezeket a 1 Arne : La Suède et l'Orient, 125. 1.
