Századok – 1933

Értekezések - FETTICH NÁNDOR: A levediai magyarság a régészet megvilágításában - 369

376 FETTICH NÁNDOR. 3. A 889. előtti évtizedekben (mondjuk 862. után) nagy tömegprodukció állapítható meg, mely elsősorban a magyarság igényeit szolgálja. Ennek a fémművességnek fellendülése és a magyarság elkülönülése és gazdasági, valamint katonai elhatalmasodása a legszorosabb okozati összefüggésben van egymással.1 A megélénkülő kereskedelem különböző irányokban, főleg a főbb útvonalakon, és pedig az északi Kaukázusban, a Dnepr-úton északnyugati Oroszországban és Svédországban, a Volga—Káma-úton a volgai Bolgáriában és Permiában elterjeszti ezeket a készítményeket és valósággal divatossá teszi őket. Magyarországra ennek a tömegprodukciónak anyaga jutott el a honfoglalókkal, mégpedig olyan nagy mennyiségben, amekkorát véleményem szerint sem a készülés helyén, sem Kelet-Európának más helyein soha sem fogunk találni. Az egész magyarországi emlékanyag tehát ebbe a korszakba tartozik. A kazár reminiszcenciák utánjárással megállapíthatók ugyan, de olyan kazár nyomokat, mint amilyenek a vorobjevói leletben fordulnak elő, itt hiába keresünk. (A hencidai temető tárgyalásánál erről még lesz szó.) Ebbe a korszakba tartozik Oroszország területéről a kievi nagy lelet, — erről alább a benepusztai lelettel és a tarsolylemezek körével kapcsolatban részletesebben is megemlékezem, — keleten pedig a tankejevkai lelet (kazáni korm. spasski ker.).2 46. kép 3—6, 7—8 ; 47. kép 2—7) s ebben a leletben a legrégibb készítmények közé tartozik. A „kazár levélmotívum" háromféle verettípuson fordul elő : 46. kép 11 ; 12-—13 ; 14—19. A magyarországi honfoglaló magyar anyagban mind a szablya, mind pedig ez a három veretforma idegen volna. Ellenben honfoglaláskori formák közé sorolhatók az ékszerek között a gyűrű (46. kép 21), a csat (46. kép 9), a kabátgomb (46. kép 20), a vastárgyak között a lapos, levélalakú nyílcsúcsok (46. kép 1-—2 ; 48. kép 6—8), a zabla (48. kép 2), a kengyel (48. kép 1) és a tegez alkatrészei (48. kép 4-—5). A leletnek a második csoportba való sorozását támogatja Postának megállapítása, hogy ez a kengyel és zabla a magyar honfoglaláskori anyagban a legkorábbi formák közé tartozik (205. sk. 1.). 1 Századok, 1933. 269. 1. 2 A tankejevkai lelet egyetlen publikációja : Ocsot IAK, 1904. 134. sk. 1. 252—3. kép. Az Ocsot szűkszavú jelentéséből is kitűnik, hogy a temetés ritusa azonos a honfoglalókéval (lócsontok, díszítmények, zabla, kengyel, szablya stb. sírbatétele). A tankejevkai sír az ezüst és vastárgyak ezen együttesével és a temetés rítusával akár a kenézlői (Szabolcs m.) sírok között is előfordulhatott volna. Az Arch. Értesítő 1931. 78. sk. l.-on közlöm a kenézlői sírmezőnek általam feltárt 25 sírját, fényképekben feltüntetve a temetés ritusát is. Hogy csak ennél a sírmezőnél maradjak, a tankejevkai sírlelet párja gyanánt említhetem a 29. számú sírt (u. o. 55—58. kép), sőt az oldalvasas zabla párjai is előfordulnak ebben a magvarországi honfoglaláskori temetőben : u. o. 66. és 86. képek.