Századok – 1933

Értekezések - FETTICH NÁNDOR: A levediai magyarság a régészet megvilágításában - 369

A LEVEDIAI MAGYARSÁG A RÉGÉSZET MEGVILÁGÍTÁSÁBAN.[ 377 2. A hencidai temető. Az idei év tavaszán a biharmegyei Hencidán 26 sírból álló, tehát kisebb honfoglaláskori magyar temetőt tártam fel. Az előkerült régiségek érdekes fényt vetnek a levediai viszonyokra, azért a hazai honfoglaláskori temetők példája gyanánt ezt fogom ismertetni. A temető jellege arra mutat, hogy itt a vezérek korabeli, vagy az első királyok alatti temetkezéssel állunk szemben. A temetés ritusa azonban még az oroszországi szokásokat követi. Négy sírban a halotti tor maradványa gyanánt a lókoponyát és a lólábak alsó részét tették be a sírba ; emellett ezekben, valamint a többi sírban a fegyverek, használati tárgyak, díszítmények és ékszerek lépten-nyomon előfordultak. A gazdag leletanyagban a magyarországi helyi elemeknek, melyeket már Hampel élesen elkülönített a megelőző hazából elhozott készlettől, nyomát sem találjuk. Bár valószínű, hogy a használati tárgyak részben, vagy egészben Magyarországon készültek, ezeknél is a megelőző hazában kialakult formákat követték. Történeti szempontból a következő sírokat kell kiemelnem (csak a főbb vonásokat említve): 1. sír; fiatal nő vázával. A diadém ezüst díszítményei a kialakult levediai fémművességre jellemzők ; a hozzájuk tartozó két nagy áttört korong (griffalakkal) a verchne-saltovói hasonló nagyságú, technikai kivitelű és stílusú korongokra vezethető vissza. Ezeknél tehát a verchne-saltovói kazár fémművesség gyakorlata él tovább. —• 5. sír ; mongol fajú nő váza, lábainál lókoponya és lólábcsontok ; az alsó lábszárakra téve pedig az ezüstözött és aranyozott díszítményekkel gazdagon kivert kantár a zablával, mely utóbbi darab páratlanul áll a középkor archaeológiájában. E csikózabla oldalkarikájával S-alakú oldalpálca (végein állatfejekkel) van kombinálva. Ősi, Dnepr -•vidéki szkita hagyományok élnek itt egész frissen, mint azt már egyéb levediai készítményeknél is módomban volt megállapítani. Az előzményeket a kievi kormányzóság területén találjuk meg. A már említett redikori leletnek kazár típusú veretein is hellenisztikus-szkita művészeti motívum : „szkita emberpár" fordul elő díszítő motívum gyanánt. Itt most jellegzetes szkita állatmotívumokkal díszített csikózabiát látunk aranyozott és ezüstözött kantárdíszítményekkel , melyeknek származását a kazár fémművességen át Belső-Ázsiába, a minuszinszki lovasnomád kultura fémművességére1 tudjuk visszavezetni. Amikor ősi szkita 1 Századok, 1933. 257. sk. 1.