Századok – 1933
Történeti irodalom - Pöschl Arnold: Die Regalien der mittelalterlichen Kirchen. Ism. Török Jenő 323
TÖRTÉNETI IRODALOM. 323 étrehozó szellemet igyekszik megragadni, tehát feltétlenül mélyebbre hatol, mint a pozitivizmus tette. Egyéniségek kimerítő értelmezése csakis ezen az új, illetve megújhodott úton érhető el. Való, hogy a szellemtörténészek egyik csoportja a kollektív jelenségek vizsgálatára veti magát •— és produkál magasabbrendű ismeretet, mint a pozitivizmus ugyanezen a területen, — ám egy másik csoport éppen az egyéniségeket választja tárgyává. Es nem kevesen vannak köztük, akik a kort az egyéniségek alkotásaként fogják fel, vagy legalábbis egyenrangú tényezőnek tekintik a kettőt, mint ahogy a pozitivizmus idején is nagy szerep jutott a kollektivisztikus magyarázatnak ; csak Taine-re utalunk. Természetesen vannak olyanok is, kik mindent a korszellemre vezetnek vissza. Egyöntetűség ma még nincs ezekben a kérdésekben. S bárha kétségtelen, hogy a kor közgondolkozása, élettendenciája, szelleme bizonyos mértékig meghatározza a tudományos szemlélet irányát is, teljesen ráhagyakozni nem lehet. A tudománynak éppen az legyen a törekvése, hogy felszabadítsa magát az élet ösztönös kívánkozásaitól és tiszta racionális elvekhez igazodjon. így részletes tudományos kutatásnak kell döntenie problémája körül is : az egyén és a közösség viszonya kérdésében. A szellemtörténelem és a szellemtörténelmi irodalomtörténelem azonban nem hanyagolhatja el a szellemi világ két féltekéjének egyikét sem. Amint F. gyakorlata sem hanyagolja el, s könyvében szép példáit adja az egyéni és kollektív erők egyensúlyjátékának is. Végül egy merőben technikai megjegyzést ! Névmutató igen hasznos lett volna ebben a pompás kiállítású könyvben. Joó Tibor. (Szeged) Pöschl, Arnold : Die Regalien der mittelalterlichen Kirchen. Festschrift der Grazer Universität für 1927. Graz—Wien—. Leipzig, Leuschner & Lubensky, 1928. 8° 120 1. E tanulmány célja az, hogy az egyházi vagyon középkori történetének jelentős és eddig kellőképen nem tisztázott fejezetére, a regálék kérdésére fényt derítsen, nevezetesen Ficker-nek az újabb német jogtörténetben eléggé elfogadott elméletével szemben, — mely szerint a birodalmi egyházak („Reichskirchen" : birodalmi alapítás, államterületen) vagyona osztatlan egységet alkotott és a maga egészében birodalmi hűbér volt, — kimutassa, hogy az egyházi vagyon a középkor folyamán tagozódott s csak a kisebb részét kitevő regálék szolgáltak az uralkodóval szembeni hűbéres viszony alapjául. A fejlődés P. szerint a következő volt : Az egyházak (püspökségek, kolostorok stb., s mindig a fenti értelemben, tehát a magánkegyuraság alatt állókat kizárva) vagyona eredetileg egységes volt ; magán- és közjogi elemeket nem különböztettek meg, s így a magánbirtokok a királyi adománybirtokokkal és haszonvételekkel, meg az istentiszteleti célokat szolgáló jövedelmekkel egyformán alkották az egyház tulajdonát. Hűbéres viszony az állammal szemben az invesztitura-harc előtt nem mutatható 21*
