Századok – 1933

Értekezések - LEDERER EMMA: A legújabb gazdaságtörténeti irodalom problémái 14

28 LEDEREB EMMA. eknek tartják és azokat minden nép történetében sématikusan visszatérő formáknak tekintik. Közülök nem egy, mint például az egyik legismertebb fokozatelmélet alkotója, Karl Bücher, történeti tanulmányokból kiindulva jut el ehhez a sématizáláshoz.1 A fokozatelméletek ebben a formában a történész szempontjából hasznavehetetlenek, sőt károsak, mégis éppen a fokozatok kérdésében látjuk — mint különben ennek a kérdésnek egyik legalaposabb ismerője, H. Proesler, — a legtöbb lehetőséget a közeledésre hisztorikus és teoretikus közt.2 A fokozatelméletek lényege a „rendteremtés", a gazdaságtörténetben rendkívül erős magyarázó, heurisztikus értékű. Azonos vagy legalább hasonló adottságok között élő társadalmak gazdasági rendszerét a fejlődés egy bizonyos fázisában jelölhetjük egy-egy ilyen fokozattal, anélkül hogy ennek általános érvényességét, törvényvoltát elismernők. A történet számtalan tényezője, ezeknek különböző „konstellációja" nem engedi meg, hogy teljesen azonos fejlődési fokot, mint sémát fogadjunk el ; a fokozatokat tehát a történetben mindig bizonyos megszorítással vagy tágítással kell alkalmaznunk, például Hildebrandét vagy Bücherét egyaránt.3 Arra, hogy egy-egy ilyen fokozat mennyire nem képes egy kor összes történetileg fontos gazdasági formáit magában teljességgel összefoglalni, jellemző H. Proesler kísérlete,4 aki Németország gazdasági fejlődését ilyen fokozati sémákkal (Wirtschaftsepochen-nak nevezi őket) próbálja megvilágítani, de annyira szétágazó táblázatot ad, hogy elveszi éppen a fokozatok értékét, a magyarázó, rávilágító jelleget. Ha tehát a gazdaságtörténetben sem fogadjuk el az általános érvényű törvények lehetőségét, el kell fogadnunk bizonyos hasonló körülmények közt előálló hasonló jelenségeket, amelyek a gazdaság, mondjuk, „egyéniségfelettiségével" függnek össze. 1 K. Bücher : Beiträge zur Wirtschaftsgeschichte. (1922.) előszavában. 2 H. Proesler : Die Epochen der deutschen Wirtschaftsentwicklung (Nürnberg, 1927. 55. 1.): ... dass die wesentlichsten Voraussetzungen für ein verständnissvolles und fruchtbringendes Zusammenwirken zwischen Sozialökonomen und Historikern in Fragen der Wirtsehaftsstufen bzw. -epochen gegeben sein dürften. 3 Kiváló példa a fokozatelmélet bírálatára : H. Spangenberg : Territorialwirtschaft und Stadtwirtschaft. (Ein Beitrag zur Kritik der Wirtschaftsstufentheorie.) München, 1932. Beiheft 24. der Hist. Zeitschrift. 4 I. m. 66. s kk. 1.