Századok – 1933
Szemle - Metzner Károly: Kiskunfélegyháza határtörténete. Ism.: Vincze Sándor 270
272 FETTICH NÁSDOE. tes, hogy a téli szálláshely megválasztása milyen versengések, sokszor harcok között megy végbe a nomádoknál.1 Az olyan megszervezett nomád népeknél, mint a levediai magyarság, a téli szállások helye állandóan biztosítva van számukra. Ez a szűkebb értelemben vett területük, amelyen az évnek hidegebb felét eltöltik. A különböző kézművességek szempontjából ez a fontosabb, mert a hideg idő alatt itt készülnek fölszereléseik, fegyvereik és különféle házi eszközeik. Az év melegebb felében bemennek a pusztába és különféle vállalkozásokba bocsátkoznak. Azok a folyók, melyek az ősmagvarság téli szállásainál tekintetbe jöhetnek, a Don, Donec és ezeknek mellékfolyói, továbbá az Azovitenger kisebb folyói. Ezek vidéke ősidők óta virágzó kultúrterület. Egyébként is fontos kereskedelmi utakról lévén szó, elképzelhető, mit jelentett az ősmagyarságra nézve azoknak birtoka. A Don—Donec-út fontosságát a Dnepr- és Volga-út mellett Platonov is hangsúlyozza2 és kiemeli, hogy az Ázsiából Európába vezető kereskedelmi utak forgalma az ezen útvonal mentén fekvő városok és népek hatalmának és befolyásának növekedésére milyen nagy hatással volt. A levediai korszak alatt télen-nyáron ügyeltek arra, hogy a területet, a szűkebb értelemben vett Levediát, megtarthassák. A 889. évi besenyő „támadás" egyáltalán nem jelentette a magyarság katonai megveretését, hanem szerintem elsősorban a levediai téli szállások elfoglalását és a Levedián keresztül vezető híres kereskedelmi utaknak besenyő kézbe való jutását. Amint Gardézi írja,3 a besenyőknek keleten nem voltak kiépített kereskedelmi útjaik. A Chorezm és Itil közt közlekedő karavánoktól viszont jól ismerhették a Don— Donec nagy áruforgalmát. Hogy az új hazát kereső besenyők a katonailag is jól megszervezett magyarság ellen fordultak és nem mentek északabbra, mondjuk a Don felső folyásának vidékére, vagy a belsőoroszországi szláv népek közelébe, amelyekkel mindenesetre könnyebben bánhattak volna el, annak tán legelsősorban gazdasági okai voltak. A besenyők betörése csakis a Don- és Volga-folyók összeérő könyökének vidékén képzelhető el. A mondottakból világos, hogy ez volt Dél-Oroszország gazdasági életének a kulcsa. Nem foglalkozhatom részletesebben ezekkel a kérdésekkel, mindenesetre azonban kívánatos volna az egész magyar őstörténetet gazdasági szempontból átdolgozni. Az ősmagvar-1 Radioff : Aus Sibirien, 415—17. 1. 2 Platonov, S. F. : Geschichte Russlands, 39. és 41. 1. 2 MHK, 151. 1.
