Századok – 1933
Értekezések - FETTICH NÁNDOR: A levediai magyarság a régészet megvilágításában - 250
A LEVEDIAI MAGYARSÁG A RÉGÉSZET MEG VILÁGI TÁSÁB AN. 267 törzseknek kazár iga alól való felszabadítása címén. A Dünaútvonalnak legkorábbi használatából lehet arra következtetni, hogy a normannok gazdasági terveik megvalósítására a Dnepr—Donec-útvonal elérését jóval a század közepe előtt békés úton tervszerűen előkészítették, vagy legalább is akkor, mikor meggyőződtek arról, hogy az Itil-útvonalon számukra nagyobb szabású ténykedés lehetetlen. Ehhez valószínűen nem sok idő kellett. A történeti forrásoknak IX. század második felére vonatkozó adatait itt föltétlenül már a század első felében meginduló folyamatokra kell vonatkoztatnunk. Ismeretes, hogy a szláv törzsek kihasználása mily jelentős gazdasági tényezője volt már az avar birodalomnak. Az orosz krónika szól arról is, hogy a radimicsik, szeverjánok és poljánok a kazároknak „fizettek adót", míg azután a normannok alá nem jutottak. A normannok Nagy Károly szláv-felszabadító szerepének örökébe léptek, ami azonban természetesen nem akadályozta meg őket abban, hogy az emberkereskedelmet, melynek anyagát elsősorban a szláv törzsek szolgáltatták, magas fokra ne fejlesszék. Vladimir fejedelem korának legnagyobb emberkereskedője volt.1 Az arab források többször említik, hogy a normannok, bolgárok, magyarok stb. rendszeresen űzik a szlávok fogdosását. Űgy látszik, az emberkereskedelemben a normannok vezettek, mert az arab források meg is mondják róluk, hogy a szlávokat több helyen, Kazáriában és Bolgáriában eladják. A magyaroknak ezen emberkereskedelembe való bekapcsolódására ugyancsak az arab írók közléseiből lehet következtetni.2 A magyarok a szlávokat a bizánciaknak adják el a Eekete-tengervidéki városokban. A szláv emberáru beszerzésének módja mindkettőjüknél ugyanaz. Hihető, hogy a magyarok egyéb cikkeknél is az akkor szokásos módon jártak el. berfunde, Congressus II. Arch. Balticorum, Riga, 1931, 253—256. 1. ezeket a fejtegetéseket nem érintik, mert azok későbbi időre vonatkoznak. A IX. század végén jelentékeny változások állottak be Dél-Oroszország népi viszonyaiban. A Dnepr-útvonal jelentőségének hanyatlása, amiről Jakimowicz beszél, elsősorban a besenyőknek a Don- és Dnepr-folyók közé történt behatolásával van összefüggésben. Az éremleletek tanúsága szerint azonban hanyatlásról a X. század közepe előtt nem beszélhetünk. 1 Vasiljev, A. : Economic Relations between Byzantium and Old Russia, Journ. of Econom and Business History, Vol. IV., Nr. 2. February, 1932, 325. sk. 1. 2 MHK, 169—170., 182. 1.
