Századok – 1933

Szemle - Varju Elemér: Magyar várak. Ism.: Kampis Antal 218

szemle. 21!) művészet-, család-, birtok- és hadtörténeti adatok légióját kellett összegyűjtenie szinte legelsőnek. V. e feladatának becsületesen meg is felelt. Történeti adatainak gazdagsága, főként a család- és birtoktörténetre vonatkozólag szinte teljesen kimerítő. Senki, aki e két terület valamelyikét műveli, avagy művelni szándékozik, nem nélkülözhetné ezt a könyvet, ha . . . — ám erről alább fogunk szólni. Rengeteg mondát, legendát foszlat szét, amely a várak regényes omladékait körüllebegte s nem egy már nagyonis beidegződött történeti hazugságot utasít vissza művében, például midőn a német lovagrendnek az erdélyi német történetírók által eleddig gigantikusra méretezett és ilyként .a külföld elé tárt várépítő tevékenységéről az igazságot megállapítja. A kötet 72 vár leírását tartalmazza. Sajnos, e ponton a recenzornak máris kifogást kell tennie. Nem érthet ugyanis egyet az anyag olyan elrendezésével, mint aminővel V. könyvében találkozik. Az alfabetikus felsorolás bárminémű egységnek is ellene szegül és ha valaki mégis bizonyos szempont szerint folyamatos tájékozódást akar nyerni, nagyon fárasztó munkálkodásra kényszerül. Helyesebbnek véltük volna akár kor, akár birtokoscsaládok, akár erődítés, vagy hadtechnikai szempontok szerint való csoportosítást is, nem beszélve arról a tulajdonképen egyedül jogosult módról, hogy a várak történetének folyamatos magasabb szemszögből megírt szövegébe, minden vár képe és részletadatai ott, annyiszor, olyan módon és olymértékben fordultak volna elő, ahol, ahogyan és ahányszor azt a szerző elgondolása a végső szintézis és következtetések érdekében megköveteli. V.-nak ez hálásabb feladat is lett volna, hiszen maga utal a várak különszakított és így szükségképen szkematikussá váló történetének kissé egyhangú voltára. Hogy viszont más körülmények között ezt az egyhangúságot fel tudta volna oldani, arra elég bizonyíték az a törekvés, amellyel így is igyekszik a feszes kereteken belül színt és változatosságot nyújtani az olvasónak. A várakat jelentőségükhöz mért terjedelmű szöveganyag s számszerint véve bőséges képsor ismerteti. A képanyag azonban ismét súlyos kifogásokat kelt fel az olvasóban. Hogy Buda miért maradt ki a tárgyalt várak sorából, azt talán azzal magyaráznék, hogy ez a vár, mint legfontosabb és egyben máig is legproblematikusabb objektum, maga fog egy hasonló kötetnyi önálló méltatást kapni, de akkor meg igazán nem értjük, hogy minden vonatkozás nélkül miért kellett leközölni szinte hivalkodóan elsőül a Schedelféle metszetet. S ha már rejtve maradt okokból meg is jelent a fentírt metszet, miért éppen a Moreili Gusztáv által fába metszett hamis és csonka variáns, mikor a hiteles eredetiről kifogástalan fényképfelvételek állanak rendelkezésre. Hogy a fényképfelvételek mellett a rekonstrukció szempontjából elsőrendű fontosságúak a régi metszetek közlése, melyek a ma már romjaiban heverő vagy átépített, agyon restaurált várakat megközelítő eredetiségükben, eleven életükben tüntetik fel, ezt magunk is hirdetjük és ennélfogva meg is követeinők, de hogy ezeket a metszeteket a XIX. századi fametszők többé-kevésbbé torzító és hamisító interpretálásában lássuk, ez ellen tiltakoznunk kell. Már pedig V. könyvében ezzel találkozunk. Ugyanígy helytelenítjük a Dörre-féle, valamint egyéb kezektől származó s mult századi hamis romantikát tükröző rajzok, akvarellek céltalan közlését is. E rajzok és festmények, mint önálló műalkotá« sok nagyon alacsony színvonalat képviselnek s még a maguk idejében