Századok – 1933

Történeti irodalom - Komoróczy György: Nádasdy Tamás és a XVI. századi magyar nagybirtok gazdálkodása. Ism.: Szabó István 205

208 történeti irodalom. tás meséjét ! Jellemző K. eljárására, az önmagában boldogságot nyújtó pénzfelhalmozásnak, a „cumulatio pecuniae"-nak általa fölismert s mindjárt „passzív kapitalizmus"-nak elnevezett elmélete is (6. 1.). A szerző ezt az elméletet elsősorban a sztenicsnaki tiszttartónak a leveléből vezeti le, melyben arról értesíti urát, hogy a pénzt, miként parancsolta, igyekezni fog szorgalmasan összegyűjteni (pecuniam cumulare). E szövegből azonban csak annyit szabad kiolvasni, — de ez azután egészen más —, hogy Nádasdynak pénzre volt szüksége. A források félreértése különösen szembeszökő K.-nak abban a többször fejtegetett megállapításában, hogy a. földesúr, mint Nádasdy is, nemes familiárisait önkényesen felmentette az állami adó (subsidium, dica) alól és „így tehermentesíti annak népeit.'' (44., 45., 59. 1.) „Nagyon gyakori előfordulásuk bizonyítja általános gyakorlatukat.'1

Mondanunk sem kell, hogy amennyire közjogilag lehetetlen ez a fölmentés, annyira elképzelhetetlen a valóságban. Ha ilyen gyakorlat dívott volna, ugyan ki nem keresett volna magának pártfogót, aki őt az adó alól felmentse ? A szerző négy adatának nevezte meg a forrását. Az 1548. évi dicalis összeírásra azzal hivatkozik, hogy itt „nagy számmal" találhatók ilyen adatok. Valóban, a félreértett „levata" szót nemcsak familiárisai, hanem Nádasdy saját portái után mellé is feljegyezve találjuk. Tehát felmentette magát is, illetve jobbágyait ? Alapos tévedés. Az összeírás végén olvashatjuk ugyanis, hogy Nádasdy a ,,levata"-s porták adóit a kincstárral szemben fennálló követelése fejében, mint deputatumot kapta s maga szedette be magának. Az idézett és szintén félreértett további két esetben pedig Nádasdy (az egyik alkalommal feleségével közösen) a neki járó földesúri cenzus és szolgálat alól mentette fel a birtokán levő nemesi kúria tulajdonosait ! A negyedik példa valóban tévedésbe ejtő : Erdőd}' horvát bán Hervoy Balázs nevű officiálisát fölmenti mindennemű nekijáró datia, collecta, census, taxa, subsidium és solutio alól s ily értelemben utasítja officiálisait, dicatorait, exactorait s faluinak bíráit. Eltekintve azonban attól, hogy Horvátországban más volt az adózási rendszer, már annak a körülménynek, hogy a bán nekijáró juttatásokat engedett el, ez esetben is kétséget kellett volna fölkeltenie. A fentiekhez hasonló tévedéseket, melyek a forráskritika, sőt esetenként már a történelmi érzék segítségével is elkerülhetők lettek volna, még mindig széles szakadék választja el azoktól a szinte kezdetleges hibáktól, melyek a forrás minden kétséget kizáró, félreérthetetlen tartalmának megváltoztatása útján állottak elő. Az eltérésekre, melyek a forrás és a szerző szövege között mutatkoznak, már valóban nehéz magyarázatot találni. Hibásan sorolja fel például Csánki történelmi földrajzából a Nádasdy-birtokokat (18—19. 1.) s Meitzennek azt a megállapítását, hogy a középkori földesúri Wirtschaftshof-okhoz tartozó kevés földön a termelés csak a majoros és családja napi szükségleteinek fedezésére szorítkozott, helytelenül adja így vissza : a jobbágyszolgáltatások mennyiségét a napi szükségletek szabályozták. (3. 1.) Azt állítja K., hogy Nádasdy 1553-ban